Rock
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A rock egy könnyűzenei műfaj, mely a II. világháborút követő politikai feszültségek korában tört utat magának, egész kulturális forradalmat indítva. 1954. április 12-én Bill Haley Rock Around The Clock című számával egyszerre küldte múzeumba a klasszikus zenét és a korra jellemző énekes előadókat, mint például Frank Sinatra. A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock futótűzként terjedt az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britannia után egész Európában, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] Zenei gyökerek
A rockzene alapvetően az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a behurcolt fekete rabszolgák zenéje a blues keveredett az európai telepesek főleg country stílusú zenéjével. Mindez ráadásul egy technikailag és társadalmilag rohamosan változó környezetben történt.
[szerkesztés] Blues gyökerek (az afrikai eredet)
A blues egyértelműen az Egyesült Államok déli ültetvényein dolgozó rabszolgák zenéje volt, melynek változása magában hordozza a fekete rabszolgából a korlátozott állampolgárság eléréséig vezető társadalmi változásokat. A blues gyökerei a földeken kurjongatott ún. hollerekre vezethetők vissza, melyek nem sokban különböztek a nyugat-afrikai rabszolgák munkadalaitól. Később a rabszolgaság eltörlését követően ezek szövege megmaradt, de ritmusuk - mivel már nem kellett a munka tempójához alkalmazkodnia - lelassult. Ezekből a dalokból a huszadik század 10-es éveire kialakult a mai értelemben vett klasszikus blues zene. A feketék egy része a szórakoztatóiparban helyezkedett el, és a blues hamar népszerűvé vált.
[szerkesztés] A blues és a rock kapcsolata
A blues és a rock 'n' roll közötti kapcsolatot a második világháború után megjelenő rythm & blues jelentette. (Nem összekeverendő a mai értelemben vett hip-hop – pop hatásokat tartalmazó R&B-vel!) Ebben a stílusban megmaradt a blues zenére jellemző szövegvilág, de ritmusa felgyorsult, dinamikája erőteljesebb lett.
A rock és blues közötti legelső kapcsolatot egy chicagoi muzsikus, Muddy Waters. Sok chichagoi muzsikussal egyetemben ő is a déli deltavidékről származott. Az ő zenéje gyakorolta a legnagyobb hatást a brit blues-rock revival képviselőire. Egyik dalának címe lett a későbbi Rolling Stones együttes névadója.
[szerkesztés] Country gyökerek (a telepesek zenéje)
A country a blueshoz hasonlóan munkadal gyökerekkel rendelkezik. A különbség mindössze annyi, hogy a fekete rabszolgák helyett az amerikai ültetvényeken dolgozó telepesek életéből merítette témáit és dallamvilágát.
[szerkesztés] A country és a rock kapcsolata
A country egyik későbbi stílusa, az ún. rockabilly már a rock and roll egyik korai stílusának számít. Főleg a délvidéki munkások zenéje volt, ahol a blueshagyományok is erősen éltek, így a két műfaj keveredéséből egy erősen ritmusos, gitárral, nagybőgővel, dobbal előadott tánczene alakult ki.
[szerkesztés] Társadalmi háttér
A II. világháborút követő években az Amerikai Egyesült Államok soha nem látott gazdasági fejlődésnek indult. Olyan folyamatok kezdődtek, mint a kertvárosiasodás, az „autó kultusza”, új drága divatirányzatok indultak hódító útjukra a tinédzserek körében, mind-mind a hirtelen jött jólétnek köszönhetően. Ugyanakkor az országban továbbra is megoldatlanok voltak az olyan problémák, mint a rasszizmus, és a hidegháború súlya is rányomta bélyegét a közhangulatra. A fiatalabb generációk a külső feszültségek növekedésével egyre inkább eltávolodtak szüleiktől, amit a média és a filmipar is kihasznált saját gazdasági céljai szerint.
Az első igazi rock-himnusznak tartott Rock Around The Clock c. Bill Haley számra így emlékezett vissza az akkor még tinédzser Frank Zappa:
| Amikor ezt a zenét Blackboard Jungle című film feliratozása alatt meghallottam, másokkal együtt én is azonnal le-föl kezdtem ugrálni a székemről. Egyszerűen nem tudtam fékezni magam. Később végiggondoltam, hogy mi is történt velünk, és megértettem, hogy ezzel a dallal valami új kezdődött el az életemben. Addig csak kis hülyegyerek voltam, aki ide-oda ténfergett a felnőttek világában. De ettől kezdve tudtam, hogy hova tartozom, hol a helyem, s hogy mi, tinédzserek ezzel a zenével mindig is össze fogunk tartozni. Mert ez a mi zenénk, amit nem vehetnek el tőlünk, s ha kell, akkor mi ezt akár meg is fogjuk védeni. | ||
Akkoriban rengeteg fiatal érzett Zappához hasonlóan. Az eseménytelen kertvárosi élet, az unalmas iskolák, és a szürke, egyforma családok rányomták bélyegüket a fiatal generációkra. Az egyetlen változást hosszú idő után a zene jelentette: Korábban csak a country, pop, musical volt jelen, aztán egyszercsak berobbant az ok nélküli lázadás, a rock 'n' roll személyében. Botrány, lázadás, felfordulás lettek az új életérzések.
[szerkesztés] A zeneipar születése
A rock 'n' roll megjelenése egybeesett az addig egyeduralkodó 78-as fordulatszámú lemezeket felváltó, 45-ös fordulatszámú bakelitek piaci bevezetésével, és 1954 júliusától már a legtöbb kiadó az új hanghordozón jelentette meg a legfrissebb slágereket. Ettől az évtől kezdve a zeneipar bevétele 5 év alatt megháromszorozódott, azaz évi 213 millió dollárról 603 millióra nőtt az Egyesült Államokban. A pénz szagát megérezve egyre több vállalkozó fektette pénzét a zenei ágazatba, és sorra jelentek meg friss felfedezettjeikkel az újabb és újabb producerek is.
A szabadúszó fiatal - sokszor még tinédzser - dalszerzők fokozatosan megtörték az addig szinte egyeduralkodó slágergyártási mechanizmust: Korábban a különböző ügynökségek által foglalkoztatott szerzők megírták a nagy kiadó által igényelt dalokat, majd azt a kiadó által kiválasztott énekessel, muzsikusokkal lemezre vették. Másrészt megváltoztatták a nagy lemezcégek hozzáállását is: ettől kezdve ők, az addig figyelembe se vett tinédzserek diktálták a divatot, illetve a feltételeket. A vezető lemeztársaságok 1956 után gyakorlatilag bármilyen dalt hajlandók voltak rögzíteni bárkivel, ha a piac ezt úgy kívánta, függetlenül az illető külső megjelenésétől, - vagy ami korábban elképzelhetetlen volt - bőrszínétől vagy nemi identitásától.
A rockzene, mint művészet feláldozása az üzlet oltárán az 1960-as évek eleji producerek - Brian Epstein, Andrew Oldham, Phil Spector és társaik - megjelenésével vált valósággá: ellentétben a konzervatív gondolkodású cégvezetőkkel, ők azonnal felismerték a lázadás profitképességét. Pénzüket eleinte lemezboltokba, hangszerüzletekbe fektették, klubokat, butikokat nyitottak, majd a zenészeket is elkezdték megkörnyékezni. A lemezipar ekkor kezdett évtizedekig tartó szárnyalásba, és az 1990-es évek végén már közel 4 milliárd lemezt értékesítettek világszerte, mintegy 45 milliárd dollár értékben.
[szerkesztés] Kronológia
[szerkesztés] '50-es évek
Az 1950-es években leginkább a jól táncolható rock 'n' roll volt népszerű, de természetesen a műfaj gyökereinek számító country és blues is előtérben maradt. Az első rock 'n' roll előadók közül később sok világsztár lett, melyek nevét ma már a műfaj megteremtőiként, de legalábbis meghatározó alakjaiként emlegetjük. Ilyen volt például az amerikai Bill Haley, aki Elvis Presley-vel együtt vált halhatatlanná. De ekkor élte előadói virágkorát Chuck Berry is, akit évekkel később a rock legendás alakjai neveztek meg, mint mesterüket. Ugyancsak az '50-es években alkotta legnagyobb sikereit Buddy Holly, akit a The Beatles ihletőjeként tartanak nyilván. Zenéjére jellemző, hogy sokkal egységesebb, tisztább volt, mint a szupersztár Elvisé, ugyanakkor modernebbnek hatott a country és western előadók stílusánál, így egyfajta középutat talált a két uralkodó zenei irányzat között.
| Semmisítsd meg lemezeidet, amennyiben azok pogány kultúrát, pogány életmódot képviselnek! Előre nézd meg, hogy milyen lemezt játszanak le a házi, vagy iskolai összejövetelen! Hívd fel a disc jockey-t, vagy írjál neki, hogy szennyes lemezt forgat le! Kapcsold ki a rádiót, vagy keress egy másik állomást, ha célzatos dalszövegeket hallasz! | ||
|
– „Concats”, az Amerikai Katolikus Ifjúság lapja |
||
Az '50-es évek közepétől a felnőtt társadalom üldözni kezdte a lázadó rock 'n' rollt. A nagyvárosokban együtteseket és lemezeket tiltottak be, koncerteket és kiadóvállalatokat lehetetlenítettek el. A hullám a médiára is kihatott: Sorra tűnt el a rock a rádióállomások műsoráról és a fiataloknak szóló nyomtatott sajtóból is. A rock-kultúrát mindennel összefüggésbe hozták, ami a társadalom romlottságára utalhat: alkohol, cigaretta és drogfogyasztással, motoros bandák fosztogatásaival, az utcai bandákkal. A szülők eltiltották gyermekeiket a zenétől, ami persze csak olaj volt a tűzre. A fiatalok szó szerint fellázadtak, a szüleik ellen és a társadalom ellen, amiben éltek. Egy 1956-os birminghami koncerten tettlegességig fajultak a dolgok, mikor egy civil csoport rátámadt Nat King Cole-ra csak mert ellenezték a fekete zenét.
Az európai országokban más volt a helyzet: A helyi zenészek átvették ugyan az amerikai zenei mintákat, de előadásmódjuk sokkal precízebb, kimódoltabb, ezáltal unalmasabb volt, és a rock éppen azt a vadságot veszítette el, ami sikeressé tette az újvilágban. Az itt-ott megjelenő valódi rockot játszó bandákra pedig az USA-hoz hasonló üldöztetés várt. A nyugati országokban a kritikusok és média egyaránt lenézték az új stílust, míg a kelet-európai országokban a Szovjet ideológia nevében még csírájában elfolytották annak terjedését. Mint egy korabeli ideológus írta: „Az utóbbi évek burzsoá könnyűzenéje nem más, mint az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseinek az egyik megnyilvánulása.” Az évtized vége felé Elvis megjelenésével aztán már nem lehett tovább fékezni a rock 'n' roll népszerűsödését – legalábbis a nyugat-európai nemzetállamokban.
[szerkesztés] '60-as évek
[szerkesztés] '70-es évek
[szerkesztés] '80-as évek
[szerkesztés] '90-es évek
[szerkesztés] Magyarországi elterjedése
Magyarországon a rock fáziskéséssel jelent meg az 1970-es évek második felében, amikor nyugaton már begyűrűzött a punk és az új hullám. A kezdeti időszak legjelentősebb magyar együttesei a Piramis, a Hobo Blues Band, a P. Mobil, később pedig az Edda voltak. A célközönség pedig itthon inkább az alsó-közép illetve a munkásosztály fiataljai voltak.
A diktatúra viszonyai között a nem volt lehetőség a nyugati lázadó stílus átvételére, viszont a hazai rockegyüttesek - bár szolidabb formában - de szintén rendszerellenes kritikát hangoztattak, így hamarosan a Hobo Blues Band és a P. Mobil nemkívánatossá vált Aczél György és társai szemében. A korai magyar undergroundban az 1980-as évek elején megjelenő Beatrice együttes ment a legmesszebbre: a disco stílusból érkezett együttes hamarosan átvette a punk néhány külsőségét és botrányos viselkedésükkel és szövegeikkel ők vívták ki legjobban az államhatalom ellenszenvét. A Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice alkotta a „fekete bárányoknak” nevezett csoportot, amely úgyszólván tiltólistára került a Kádár-korszakban.
[szerkesztés] A rock zenei stílusai
A rockzene folyamatos fejlődése során több különböző stílusirányzat megjelenését vonta maga után, melyek bár magukon viselik a rockos gyökereket, mégis sajátos műfaji elemekkel rendelkeznek.
[szerkesztés] Hard rock
Fő szócikk: hard rockA stílus sajátos ismertetőjegyei a torzított gitárhangok, és a korábbinál hangosabb ritmusszekció (basszusgitár, dob, ritmusgitár). Kialakulásának kulcsmozzanata volt az 1960-as évek első felében az amerikai rock 'n' roll találkozása a korabeli brit blueszal. A legelső ilyen zenét játszó együttesek: The Rolling Stones, Yardbirds, The Kinks, The Who és Cream. Jellemző volt zenéjükre a blues-os témaválasztás, a hangos gitár és ritmuskíséret.
Később, a 60-as évek végén olyan együttesek mint a Led Zeppelin és a Black Sabbath megkísérelték a korai brit rock stílust összehozni a méginkább gitárorientáltabb hangszereléssel (Jimi Hendrix), ennek legjobb példája a Led Zeppelin II (1969) album. Innen eredeztethető a hard rock igazi kezdete. Harmadik stílusteremtő hard rock együttes a Deep Purple volt, kései albumaik már heavy metal elemeket is tartalmaztak.
[szerkesztés] Metal
Fő szócikk: metal[szerkesztés] Progresszív rock
Fő szócikk: progresszív rock[szerkesztés] Pszichedelikus rock
Fő szócikk: pszichedelikus rock[szerkesztés] Punk rock
Fő szócikk: punk (zene)A Punk rock egy rendszerellenes rock zenei mozgalom, amely 1974-1975 táján indult el (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek), olyan zenekarok által, mint a Ramones, a Sex Pistols, a The Damned és a The Clash. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb zenekarokra is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó divatirányzattal, ideológiával és szubkultúrával, vagy akár a tiszteletlen („csináld magad”) hozzáállással kapcsolatban is.
[szerkesztés] Jazzrock
Fő szócikk: jazzrockA jazzrockot gyakran hozzák összefüggésbe a progresszív rockkal, hiszen mindkettő az európai klasszikus zenéből és a dzsesszből gyökeredzik. A stílus rendszerint pörgősebb, élettel telibb a prog rocknál. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a rockzenére jellemző hangszerekkel és dallamvilággal játszanak olyan dzsesszenét, ami még belül képes maradni a rock keretein. Egy másik megközelítés szerint a jazzrock valódi rockzene, melyhez különböző – a stílustól „idegen” hangszerekkel (pl.: szaxofon, vonósok, vagy különféle fúvós hangszerek) – hangszerek alkalmazásával egy sokkal instrumentálisabb, teltebb hangzást tesznek hozzá.
A jazz-rock kapcsolatából kialakult stílust gyakran „jazz fusion”-ként, vagy csak fusion-ként emlegetik, ez megnevezés azonban jelentheti a dzsessz összefonódását bármilyen más könnyűzenei stílussal is, például pop, folk, reggae, funk, metal, R&B, hip-hop, vagy akár elektronikus zene is.
[szerkesztés] Források
- Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963 9587 09 5)
- Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock örök - és jól jövedelmező - Népszabadság Online
- The History of Rock 'n' Roll
- Zenei esszék
Based on work by