Naevius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Naevius, Cnaeus (Campania tartomány, Kr. e. 265 körül – Utica, Kr. e. 201?), római költő.
Az első pun háborúban a római seregben szolgált. Első színdarabja Kr. e. 235 körül került színre a római ünnepi játékokon, s ezt sok további bemutató követte. A többi, életéről szóló forrás megbízhatósága vitatott. Állítólag egy darabjában a rossz sors művének mondta, hogy Rómában annyiszor lesznek consulok a Metellusok, s ezért a hatalmas nemzetség tagjai megfenyegették, s keresztülvitték bebörtönzését is. Csak miután a fogságban megírt két vígjátékával jóvátette az előkelők elleni vétkét, szabadulhatott a néptribunusok közbenjárására, ám Rómából távoznia kellett: uticai (Afrika) száműzetésben fejezte be életét.
Irodalomtörténeti jelentősége elődjéhez, Livius Andronicushoz hasonlóan jelentős. Ő alkotta meg az új latin műfajt, a fabula praetextatát, amelyben római hősök léptek fel jellegzetes hivatali viseletükben, a toga praetextatában. E műfajnak mindjárt két típusát is kialakította: a Róma messzi múltjába visszanyúlót, amidőn Romulus és az őt tápláló farkas történetét idézte fel, s az élő jelenből merítőt, amidőn Marcellusnak Virdumarus gall vezéren Kr. e. 222-ben aratott győzelmét vitte színre „Clastidium" címen. Ez volt a nevezetes ütközet színhelye, maga a darab talán Marcellus temetési játékán, Kr. e. 208-ban került bemutatásra.
Darabjaiból mindössze töredékek maradtak fenn, amelyek, az egy „Tarentilla" kivételével nem teszik lehetővé rekonstruálásukat. Ebben a csábításhoz mestereien értő tarentumi széplány igyekszik hálójába keríteni két fiatalembert, aztán eljön a két apa, hogy végét vesse a könnyelmű pazarlásnak. Mindenesetre bármily csekélyek is költői életművének maradványai, annyit sejtetnek, hogy a 21 fennmaradt Plautus-komédia írói erényeinek nagy része naeviusi örökség, a fiatalabb költő-kortárs „A hetvenkedő katona" című darabjában a hagyomány szerint célzott is a bebörtönzött Naevius sorsára.
A lényegében immár latin költészetre való áttérést legjobban azt mutatja, hogy Livius Andronicus Odüsszeia-fordítása után Naevius korabeli római témát választott hőskölteményének: az első pun háborúról szóló eposza („Bellum Punicum") sajátosan római. Hatása a latin nemzeti eposzokra, Ennius „Annales"-ére és részben ennek közvetítésével Vergilius „Aeneis"-ére igen jelentős volt. Fennmaradt állítólag önmaga szerezte sírverse is: ez minden bizonnyal későbbi hamisítvány.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Based on work by