Neumann-elvek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Neumann-elveket Neumann János 1946-ban dolgozta ki a számítógépek ideális működéséhez. Ezek szerint a gépnek öt alapvető funkcionális egységből kell állnia: bemeneti egység, memória, aritmetikai egység, vezérlőegység, kimeneti egység, s ami lényegesebb: a gép működését a tárolt program elvére kell alapozni. Ez azt jelenti, hogy a gép a program utasításait az adatokkal együtt a központi memóriában, bináris ábrázolásban tárolja, s a Boole algebra műveleteit ezek sorrendjében hajtja végre. A számítógépek az elmúlt évtizedekben páratlan fejlődésen mentek keresztül, de elvi felépítésük nem változott.
[szerkesztés] Neumann-elvek
- soros utasításvégrehajtás (az utasítások végrehajtása időben egymás után történik. Ellentéte a párhuzamos utasításvégrehajtás, amikor több utasítás egyidejűleg is végrehajtható)
- kettes (bináris) számrendszer használata
- belső memória (operatív tár) használata a program és az adatok tárolására
- teljesen elektronikus működés
- széles körű felhasználhatóság, alkalmasság bármilyen adatfeldolgozási feladatra (a számítógép univerzális Turing-gépként működik)
- központi vezérlőegység alkalmazása
[szerkesztés] A Neumann-elvű számítógépek elméleti felépítése
- központi egység
- központi feldolgozó egység (Central Processing Unit)
- központi vezérlő egység (Control Unit)
- aritmetikai-logikai egység (Arithmetical-Logical Unit)
- regiszterblokk
- gyorsítómemória (cache)
- matematikai társprocesszor (Floating Point Unit)
- operatív tár (memória)
- központi feldolgozó egység (Central Processing Unit)
- háttértárak (pl. merevlemez, CD vagy DVD, floppy stb.)
- perifériák
- input perifériák (pl. billentyűzet, egér, szkenner stb.)
- output perifériák (pl. monitor, nyomtató, hangszóró stb.)