Novalis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg) (1772. május 2., Hardenberg – 1801. március 25., Weißenfels) német költő, író, a német romantika képviselője
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Novalis elszegényedett pietista szellemű, nemesi származású család sarja volt.
1790-91-ben Jénában filozófiát hallgatott, ekkor került kapcsolatba Schillerrel.
1791-94-ben Lipcsében joghallgató. Ebben az időszakban kötött szoros barátságot Friedrich Schlegellel. Közben hivatalnok Tennstedtben.
1793-ban eljegyezte az akkor tizenhárom éves Sophie von Kühn-t. A lány 1797-ben elhunyt, s e veszteség alaposan befolyásolta a költő gondolat és élményvilágát.
Bánatát ellensúlyozva geológiai tanulmányokat folytat Freibergben, a Bányászati Akadémián, majd bányamérnök lett, később pedig a bányavidék főnöke Thüringiában.
29 évesen hunyt el tüdővészben.
[szerkesztés] Művei
- Himnuszok az éjszakához (Hymnen an die Nacht) (1797): legjelentősebb költeményciklusa, melyben szerelme halála feletti megrendülését írja le. A ciklusban szembeállítja a dolgos nappalok birodalmát az újbóli egyesülést ígérő éj birodalmával. Számára a szeretett nő az, aki lehetővé teszi a két világot elválasztó határ átlépését.
- Heinrich von Ofterdingen (1802): regénytöredék, melyben egy ifjú költővé válását ábrázolja. Goethe: Wilhelm Meisterének ellenregényeként is ismert, mert szembefordul a német klasszika művészetfelfogásával. E művében szerepel a híressé vált "kék virág", mely a romantika szimbólumává vált.
[szerkesztés] Emléke
- Nevét viseli a Novalis Verlag, Svájcban. [1]
[szerkesztés] Forrás
- Mohácsy Károly: Magyar irodalom (középiskolák 2. osztálya számára) Tankönyvkiadó, Budapest