Romantika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A romantika egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a napóleoni háborúk ideje (XIX. század eleje) és az azt követő időszak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A romantika irodalma
A romantika először a német irodalomban jelentkezett, majd az angol, francia és orosz területeken, illetve több más európai nép, így a magyarok irodalmában is világszínvonalra emelkedett.
A romantikus irodalom központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll. Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja.
A romantikus irodalom általános jellemzői:
- a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
- az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel
- felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egyidőben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba
- a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg
- nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik
- fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek
- elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
- stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.
- hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (főleg fekete humor) és az ironikus hang.
- az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.
- kialakul több átmeneti műfaj is, mint a világdráma vagy a drámai költemény. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.
- a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.
[szerkesztés] Német romantika
A romantika filozófiájának megalapozóiként a német gondolkodókat ismerjük:
- Johann Gottlieb Fichte – a romantika boldogságeszményének megfogalmazója.
- Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling – az idealizmus mint a romantika iránymutatójának megteremtője.
A német irodalomban a romantika több korszakot és helyszínt ölel fel:
- a romantika előfutárai: Friedrich Hölderlin, a romantikus költészet német megteremtője és Jean Paul.
- a jenai romantika képviselői: Novalis, August Wilhelm von Schlegel és Friedrich von Schlegel, Ludwig Tieck, Friedrich Schleiermacher teológus és filozófus, Wilhelm Heinrich Wackenroder.
- a berlini romantika képviselői: E. T. A. Hoffmann és Heinrich von Kleist.
- a heidelbergi romantika képviselői: Bettina von Arnim, Ludwig Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Joseph von Eichendorff.
További német romantikus írók, költők: Friedrich de la Motte Fouqué, Jakob Grimm és Wilhelm Grimm – a népmesevilág feltámasztói, Wilhelm Hauff meseíró, Heinrich Heine költő.
[szerkesztés] A többi nagy romantikus irodalom
Nyugat- és Dél-Európa romantikus irodalmának képviselői:
- Az angol preromantika William Blake költészetében jelenik meg. Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható: első generációja az angol tavi költők: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke, míg a második generáció Lord Gordon Byron, Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika megszületésének dátuma 1798, Willam Wordsworth Lírai balladák című alkotása.
- A francia irodalomban a romantikus korszak legismertebb alkotója: Victor Hugo.
- Olasz irodalom: Giacomo Leopardi, költő, Alessandro Manzoni, regényíró.
Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa romantikus irodalma:
- Az orosz irodalomban a romantika legnevesebb képviselői: Alekszandr Szergejevics Puskin és Mihail Jurjevics Lermontov.
- A lengyel irodalom legkiválóbb romantikus költője: Adam Mickiewicz.
- A 19. századi magyar irodalom nagy romantikusai: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Jókai Mór.
- A délszláv népek híres romantikus szerzői: France Prešeren, a szlovén nemzeti irodalom megteremtője, Hriszto Botev, a bolgárok nemzeti költője.
[szerkesztés] A romantika festészete
A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. A romantikusok azért menekültek a múltba, mert elégedetlenek voltak a korral, amiben éltek, és amelyet megvetettek, ezért a középkor emlékébe, az egzotikumba, az álomba menekültek. Emberábrázolásukban a barokk kifejezésmódokhoz közelítenek: újra megjelenik az átlós elrendezés, a színesség, és a világos-sötét kontraszt.
Jelentős romantikus festészet kialakulása Franciaországban és Spanyolországban jellemző.
[szerkesztés] Théodore Gericault
A klasszicista és a romantikus művészeti felfogás harca 1818-ban ez utóbbi javára dőlt el, amikor Théodore Géricault francia festő kiállította A medúza tutaja című művét. Ezt a képét itáliai útját követően festette, a Medúza nevű fregatt pusztulásáról szóló cikk késztette erre. A hajótörést 400 emberből 15 élte túl, két hetet töltve a hajón. Az egymással összefonódó testek egy gúlává állnak össze, melynek csúcsánál a még reménykedők helyezkednek el. A halál közelségét sokféle arckifejezés tükrözi: őrület, kétségbeesés, reménytelenség.
[szerkesztés] Eugéne Delacroix
A francia és az európai romantika legnagyobb alakja Eugéne Delacroix, aki a klasszicista festészet szürkesége ellen harcolt. Képeire az erős tónusok, színes árnyékok jellemzők. Képei: a Chiosi mészárlás, Görögország meghal Missolunghi romjainál, Algíri nők stb. A legjelentősebb romantikus művek valamilyen formában az irodalomhoz kötődnek. Shakespeare, Byron, Dante alakjainak nagy része az európai képzőművészet kulturális örökségébe Delacroix művei által lépett be. Declaroix az egyetlen lázadó szellemű A szabadság géniusza diadalra vezeti a népet című képéhez az 1830. évi forradalmat vette alapul. Az egymást keresztező átlók, az élénk mozdulatok, a halál és a rombolás jelenetei, de közben a hősi ellenállás ábrázolása, ezek a kép és a romantikus művészet jellemzői. Egyike volt az elsőknek,aki szakított a klasszicisták által művelt hagyománnyal, amely a színezést a rajzolásnak vetette alá. A fények,színek hatásai a klasszicistákhoz képest lényegesen nagyobb szerepet kaptak nála,hangsúlyoznak,kiemelnek. Vonzodik a lovakhoz, loversenyre jár, istálói tanulmányokat folytat.A klasszicista festészetet nem szereti, modellek után is dolgozott.A festményei túlzásokkal teli, valóságot ábrázolja
[szerkesztés] A barbizoni művésztelep
A természetszeretet miatt 1830-ban létrehozták a barbizoni művésztelepet a fontainebleau-i erdő nyugati szélén lévő falucskában. Sok francia festő azért gyűlt itt össze, hogy tájképeket (plen-air) készítsenek. Köztük a legjelentősebb Camille Corot. Egyetlen tájképére sem mondható, hogy a valóság utánzása. Lelkiállapotot tükröznek, s ezt a lefestett dolgok és tónusok harmóniájával éri el. Képeit ezüstös csillogással levegőssé és ködössé teszi, és teletűzdeli álmodozással, emlékképekkel, a tájban töltött vidám pillanatok hangulatával. A magyarok közül Paál László, majd Szinyei Merse Pál fest így (korai korszakában).
[szerkesztés] John Constable és William Turner
A 19. század első felében alkotott John Constable, aki az atmoszférára helyezi a hangsúlyt: fényben úszó táj, felhők az égen, szél, időjárási körülmények, és William Turner, aki akvarelleket festett, s ez a technika lehetővé tette számára a színes fények kifelyezését. Turner a tájban a természeti elemek harcát, a kozmikus erők harcában a természet egy pillanatát festette le. Gyakran a természeti jelenségeket összekapcsolta a modern technika vívmányaival (pl.: Eső, gőz, sebesség (1848) ). Fénnyel és színnel elanyagtalanította a formákat, és színfoltok lettek belőlük (fénymiszticizmus).
További festők:
- Caspar David Friedrich
- Philipp Otto Runge
- Piotr Michałowski
[szerkesztés] A romantika szobrászata
Franciaországban:
A romantika szobrászata François Rude alkotásaiban jutott kifejezésre. Ő készítette a párizsi Place de Gaulle téren álló Diadalíven, a Marsiellaise című művet, amelyet színpadiasság, pátosz, valószerűtlen erő és szenvedély jellemez.
[szerkesztés] A romantikus építészet
A romantika építészete felújítja a gótika és a barokk elemeit, a Közel- és Távol-Kelet építészeti elemeit is felhasználja, de tulajdonképpen nem hoz létre újat. A romantikusok rajonganak a középkorért, tanulmányozzák azt. A befejezetlen gótikus katedrálisokat befejezik, új épületeiket is ebben a szellemben építik.
A törekvés, hogy a kor igényének megfelelő modern művészet hozzon létre, a 19. század közepén egyszerre jelent meg az építészetben és a festészetben.
[szerkesztés] Angliai példák
- megépítik a Londoni Parlament épületét. Ez az építészet nem volt összhangban a gazdasági és társadalmi körülményekkel, az ipari forradalommal, a lakosság gyors szaporodásával, városiasodásával.
- Az 1851-es világkiállításra Joseph Paxton megtervezi a Londoni kristálypalotát, öntöttvasból és üvegből, alapterülete 72 000 négyzetméter volt.
[szerkesztés] Magyarországi példák
- Ybl Miklós : Katolikus plébániatemplom (Fót)
- Feszl Frigyes: Vigadó (Budapest)
[szerkesztés] A romantika zenéje
- Korai romantika (1800 - 1830)
Német jellegű. Irodalmi hatás.- Hoffmann és munkássága (irodalmi és zenei)
- Schubert dalai
- Weber (a nemzeti opera megeteremtője)
- Rossini operái
- A nemzeti romantikusok első generációja (Glinka, ...)
- A romantika virágkora (1830 - 1850)
A romantika európai mozgalommá válik. A központ Párizs. Erős a kapcsolat az irodalommal.
- Késői romantika (1850 - 1890)
- A nagy romantikusok érettkori művei
- Liszt Ferenc szimfonikus költeményei
- Wagner zenedrámái
- Verdi érettkori művei
- Új nemzedék velük egyidőben: Brahms, Bruckner, Franck Cèsar
- A nemzeti romantikusok 3. generációja: Dvořák, Grieg, az Orosz Ötök: (Balakirjev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Kjui.
- A nagy romantikusok érettkori művei
- Századforduló (1890 - 1914)
- Mahler, Puccini, R. Strauss
- Debussy, Schönberg korai korszaka
- A nemzeti romantikusok 4. generációja: Sibelius, Bartók Béla korai művei (I. Szvit, Kossuth-szimfónia)
[szerkesztés] A legnevesebb romantikus zeneszerzők
- Felix Mendelssohn Bartholdy
- Hector Berlioz
- Johannes Brahms
- Hugo Wolf
- Frédéric Chopin
- Erkel Ferenc
- Edvard Grieg
- Johann Nepomuk Hummel
- Liszt Ferenc
- Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij
- Franz Schubert
- Robert Schumann
- Richard Strauss
- Hans Pfitzner
- Pjotr Iljics Csajkovszkij
- Richard Wagner
- Carl Maria von Weber
- Gustav Mahler
- Anton Bruckner
[szerkesztés] Források
- Fazekas Projekt
Based on work by