NR–23

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A faroklövész NR–23 gépágyúi az Il–28 könnyű bombázón

A Nugyelman–Rihtyer NR–23 (oroszul: Нудельман-Рихтер НР–23) a Szovjetunióban a II. világháború után kifejlesztett és gyártott 23 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Szerkezeti kialakítása
3 Alkalmazása
4 Változatok
5 Műszaki adatok

[szerkesztés] Története

Az NSZ–23 gépágyú alapján, annak felváltására fejlesztették ki az OKB-16 tervezőirodában Alekszandr Emmanuilovics Nugyelman főkonstruktőr és Aron Abramovics Rihtyer vezetésével. 1948-ban alkalmazták először repülőgépen, de hivatalosan csak 1950-ben került sor a rendszeresítésére. A sorozatgyártás beindulása után még tovább folyt a fejlesztése 1951-ig, a későbbi szériák jobb paraméterekkel rendelkeztek. A sorozatgyártását 1956-ig végezték a 2. és az 525 sz. üzemekben, de 1957-ben még a meglévő alkatrészekből tovább folyt az összeszerelése. Igen nagy számban gyártották, összesen kb. 70 ezer db készült belőle Az 1960-as években a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés országaiban a legtelterjedtebb repülőgép-fedélzeti gépágyú volt. A modernebb gépeken később a Grjazev-Sipunov GS–23 váltotta fel.

[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása

Egycsövű, rövid csőhátrasiklású fegyver, a fegyvert a hátramozgó cső energiája működteti. Hevederes lőszeradagolású, mindkét oldalról alkalmazható a heveder. Az első szériák 3000 lövéses élettartama kevének bizonyult, ezért módosították a fegyvert, amely később elérte a 6000 lövés élettartamot. Pneumatikus rendszerrel lehetett tűzkész állapotba hozni.

[szerkesztés] Alkalmazása

Az NR–23 gépágyút először az 1948-ban kis sorozatban gyártott Lavocskin La–15 vadászrepülőgépbe építették be, később más repülőgépekben is megjelent. A MiG–15 és a MiG–17 vadászrepülőgépekbe 2-2 db-t építettek. Az NR–23-t alkalmazták a MiG–19 korai változataiban is.

Önvédelmi fegyverként – az AM–23 változatot – alkalamzták az An–12 szállító repülőgépnél, az Il–28, M–4, Tu–14, Tu–16, Tu–22 és Tu–95 bombázóknál.

[szerkesztés] Változatok

Az AM–23 felépítésében és működésében hasonló az NR–23-hoz, de nagyobb, 1200–1300 lövés/perc tűzgyorsasággal rendelkezik, és nehezebb, tömege 43 kg. Ezt a típust szállító repülőgépekbe és bombázókba önvédelmi fegyverként alkalmazták, forgatható toronyba építve.

Az NR–23 konstrukcióján alapul az NR–30, amely azonban 30 mm-es ágyúcsővel rendelkezik. Az NR–30-t a MiG–19-nél és a MiG–21 korai változatainál, valamint a Szu–7 és Szu–17 vadászbombázónál alkalmazták.

Kínában a Norinco gyártotta a másolatait, az NR–23-t "23–1-es gyártmány", az AM–23-t "23-2-es gyártmány" jelzéssel.