Pákh Albert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. március 11. – Pest, 1867. február 10.) ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Újság alapítója és szerkesztője.

Tartalomjegyzék

1 Tanulmányai
2 Pályafutása
3 Cikkei
4 Művei
5 Forrás

[szerkesztés] Tanulmányai

Tanulmányait szülőhelyén (1829–34 és 1835–36), valamint Miskolcon (1834–35), Iglón (1835–36), Lőcsén (1837–39) végezte. A bölcseletet és a teológiát Sopronban (1839–42) hallgatta, ahol a magyar társaság 50 éves jubileumán (1841. június 10.), mint a társaság titkára, s közlönyének, a Szünóráknak szerkesztője, saját költeményét szavalta, amely megjelent az akkori pozsonyi Hírnökben. A jogi pályát Debrecenben (1842–43) végezte; a két utóbbi helyen Petőfivel szoros baráti viszonyba került. Debrecenben írta első humorisztikus zsánerképét az Életképekbe (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), amely friss humorával feltűnést keltett.

[szerkesztés] Pályafutása

Foglalkozott más népek irodalmával is, és Gyulai Pál véleménye szerint a magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített.

1844 augusztusának végén Pestre jött jurátusnak, augusztus végétől 1846. február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában dolgozott, és bár 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét.

Amikor Csengery Antal 1845 júliusában átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, őt vette maga mellé tárcaírónak. E lapba a fővárosi újdonságokat írta jegy alatt. Élénk humoros szelleme csakhamar meghódította a közönséget. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék Tízek Társaságának, amely együttesen akart egy közlönyt megindítani és abba kizárólagosan dolgozni; a társaság azonban még azon év végén fölbomlott. 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfivel együtt lakott és közösen olasz leckéket vettek.

1847-től haláláig egy rosszul gyógyított betegség sújtotta. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe ment 1847 júliusában és ott töltötte 1848–49-et is. Egészsége nem állt helyre, 1850 augusztusában visszatért és kedvét vesztette az írói pálya iránt.

Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon nemzetének. Azon évben az Újabbkori Ismerettárnak szerkesztését vállalta el, a cikkek nagy részét is ő írta 1855-ig. Ugyanebben az időben a pesti nemzeti kaszinó könyvtárosa is volt. 1853 januárjától júniusáig szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Szépirodalmi Lapokat. Olyan lapot tervezett, amelynek közvetítenie kellett az író és a nemzet között és elősegítenie egy erős magyar művelt olvasóközönség kialakulását. 1854-ben megalapította a Vasárnapi Újságot, amelyet 12 évig szerkesztett. Ő maga keveset dolgozott bele, de igen sok cikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, tárgyilagossága s józan mértéke a lap minden során meglátszott. (A lap előfizetőinek száma 5–7000 fő volt). Nem kevésbé fontos organuma volt a Vasárnapi Újság melléklete, a Politikai Újdonságok, amely egy évvel később, 1855-ben indult meg és a politikai ismeretek népszerűsítését tűzte ki feladatául. Ezzela kezdeményezésével a reakció korában országos elismerésre tett szert. A nagy-kállói kaszinó arany tollal tisztelte meg; több egylet és kaszinó dísztagjának választotta. 1863-ban, amikor a Vasárnapi Újság 10 éves jubileumát ünnepelte, Tompa Mihály költeményben dicsőítette.

1863-ban a Magyar Ember Könyvtára című sorozat négy kötetét szerkesztette július 1-jétől 1865. április 3-ig. Greguss Ágost társaságában a Magyar Sajtó szerkesztését vállalta el, noha beteg volt és igen gyakran csak ágyában dolgozott. Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án, a Kisfaludy Társaság 1865-ben tagjukká választották. (A Magyar Tudományos Akadémiában: A magyar hírlapirodalomról akart székfoglalót tartani, azonban a halál megakadályozta).

Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a maga orvoslásából állt egész élete, de a humor geniusza nem hagyta el őt. Kedélye csak halála közeledtével sötétült el. Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte, gyászbeszédet a sírnál Greguss Ágost. 1870-ben a Vasárnapi Újság olvasói síremléket állítottak neki (Izsó Miklós műve) a következő felirattal: "Szenvedt s panasz helyett tréfálva vágott, De gúny szavát megczáfolá szíve, S a fáklya, melyet mind elül vive, Nem szórt tüzet, csupán világosságot".

[szerkesztés] Cikkei

[szerkesztés] Az Életképekben megjelentek

Egy nap egy instructor életéből (1844)
franciául: Nouvelles Hongroises (Budapest, 1885)
Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme (1845)
A sípládás fia, Fiatal óriás (1846)
A honszerelmesek (1847)

[szerkesztés] A Pesti Hírlapban

731–733. szám. az ág. hitv. evang. négy egyházkerületének egyetemes gyűlése Pesten 1846. augusztus 15–19.)

[szerkesztés] Röpívekben

Humoristikus tanulmányok(1849)
Pesti Röpívek (1850. Spectabilis tanulmányok, Hunyadi János)

[szerkesztés] A Magyar Hírlapban

1851. 484–86., 488., 489. sz. Nép képviselet rendi s alkotmányos rendszere, történeti és államjogi szempontból

[szerkesztés] A Pesti Naplóban

1852. 762. sz. Kerényi

[szerkesztés] Szépirodalmi Lapokban

1853. Magyar dolgok külföldön, Nemzeti Színház, Krizisek, Haramják, Tamás bátyja és tárczák

[szerkesztés] A Vasárnapi Újságban

1854. Visszapillantás az év utolsó napján, 1855–1858., Hírmondó című új néplap és a Vasárnapi Újság, 1859–1863. 1862. 4. sz. Petőfi életrajza ügyében, 1863. 1., 2. sz. Hol és mikép terem a Vasárnapi Újság, Beköszöntők és utószók az olvasókhoz

[szerkesztés] Művei

Kalauz a nemzeti casino könyvtárához (Pest, 1852)
Pákh Albert humoros életképei (Kisfaludy Társaság, Pest, 1870)
Levelei Kazinczy Gáborhoz 1854., 1857. (Figyelő XX.)
Levelei Arany Jánoshoz 1852–53., 1859., nyolc levél (a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában)
Tompához írt három levelét a Rozsnyói Híradó 1881. augusztus 28-án közölte.