Parasztnaptár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Parasztnaptár (modern cím, címváltozatok: Ninurta oktató tanácsai, Sumer Georgica), sumer irodalmi mű, az év mezei munkáinak irodalmi összefoglalása. A szerző, aki feltehetőleg a Kr. e. XIX-XVII. századi iskolák köréhez tartozott, művét Enlil fiának, Ninurtának szájába adja (mindketten termékenységistenek is, lásd Enlil-himnuszok, Ninurta-himnuszok), s első szavaiban „a hajdankor napjaira" vetíti vissza, a műfaj didaktikus szabályainak megfelelően (lásd Surruppak intelmei Ziuszudrához). A költői stílusú prózai mű a mezei munkák rendjére oktat, a csatornák gátjainak megnyitásától a termés magtárba hordásáig, például a gabona árasztásos öntözéséről így ír:
„Midőn a kikelő növény feje átüti a föld színét, fohászkodj akkor Ninkilim istennőhöz, a rágcsálók úrnőjéhez, s az odaszálló madarakat kergesd el a vetésről. Ha a zöld hajtás már megtölti a barázda keskeny alsó árkát, áraszd el a földet vízzel a sarj magasságáig. Ha az árpa szára már oly magasra nyúlt, mint a gyékényfonat a ladik fenekén, áraszd el a földet másodszor is. Harmadszor a kalászt vető árpát áraszd el. Ha az elárasztott árpa vöröses színűvé válik, akkor tudd, hogy rozsda támadta meg. Ha az árpa ép. és a szemek duzzadnak a kalászban, áraszd el ismét: és minden tíz mérő szemre egy mérő hozama lesz."
A technológiai jellegű intelmek mellett olykora falusi élet szokásjogát is rögzíti, például a Ruth könyvéből is ismert tallózás leírásánál:
„Az elhullajtott kalász szedegetői ne károsítsanak meg téged, a kévékből nem húzogathatnak ki. De földed a termés betakarításának napjaiban adja meg a gyermekeknek és a kalászt szedegetőknek is, számuk szerint a betevő falatot, annyit, mint az ínség napjain: és engedd, hogy ezek ott is aludjanak, mintha nyílt mező, mocsári föld volna, és akkor istened is mindig kegyes lesz hozzád."
A Parasztnaptár kisbirtokost tart szeme előtt, aki kér-három szolga segítségével műveli földjét, ez a földmagántulajdon kialakulására mutat, s a Kr. e. II. évezred elejének társadalmi viszonyaira illik. Az oktató tanácsok nyitják meg az ókori Georgica-irodalom hosszú sorát, s a műfajon belül Hésziodosz „Munkák és napok", vagy Vergilius „Georgica" című költeményei, illetve az antik mezőgazdasági szakírók, mint például Idősebb Cato képviseli.
Based on work by