Enlil-himnuszok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Enlil-himnuszok, az Enlil isten magasztalására írott sumer és akkád irodalmi művek gyűjtőneve. Az Enlil-kultusz középpontja Nippur városa volt, a Kr. e. III. évezredben főképp itt, a Kr. e. II-I. évezredben pedig Mezopotámia legtöbb városában, leggyakrabban önálló szentéllyel tisztelték Enlilt. A vele kapcsolatos himnuszköltészet jórészt Nippurban alakult ki, és a nippuri tradíciókat terjesztette országszerte. Az első Enlil-himnuszok a 3. Ur-i dinasztia (Kr. e. XXI. század) korában keletkeztek. Ezekben Enlil mint az ellenséget legyőző, az egész ország és az emberiség felett uralkodó istent magasztalják. A Kr. e. II. évezred elején a himnuszokban az isten egy új vonása lép előtérbe: teremtő és feltaláló istennek ábrázolják, neki tulajdonítják a városalapítást, a kapa feltalálását, az első szekér megszerkesztését stb. Az ő szájába adják a mezőgazdasági év munkáinak leírását (Parasztnaptár). Mindez nem eredeti alak Enlil mítoszaiban, hanem átvételek főképp Enki és Niszaba (Niszaba-himnusz) irodalmi hagyományaiból. A Kr. e. I. évezredben Enki a varázshimnuszok szereplője. Ekkor alakja negatív vonásokat nyer, ő az emberek iránt ellenséges, ártó szándékú főisten, akit a himnuszok azért magasztalnak, hogy ártó hatalmát távol tartsák.
Based on work by