Pergamen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pergamen az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lap. Minthogy a leggondosabb kikészítés ellenére is sárgás maradt a pergamen szőroldala, a legidényesebb képeskönyvekben csak a húsoldalt használták. Így készült például a Magyar Anjou Legendárium is.
[szerkesztés] Története
II. Eumenész nagy műveltségű uralkodó volt az ókori kis-ázsiai Pergamon városban, aki az alexandriai könyvtár mintájára megalapította a pergamoni könyvtárat. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusznak a pergamoniak számára való kivitelét, akik viszont ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament. Ezt a jó minőségű anyagot egész a középkor végéig használták.
A pergamen lapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni. Az első nyomtatott könyvek egy része pergamenre készült, ami az ekkor még kezdetleges rongypapírnál jobb minőségű, a nyomdafestéket tartósabban, szebben tartó, de drágább anyag volt. A pergament a könyvkészítésből az egyre tökéletesebb és olcsóbb papír szorította ki.
[szerkesztés] Mai felhasználása
Ma már csak könyvkötéshez, lámpaernyők készítéséhez és dobok bevonásához használják. Nem pergamenből van az ún. pergamenpapír, a pergamenre emlékeztető, kénsavval kezelt nyers papír, amelyet víz- és zsírálló tulajdonságai miatt főleg zsíros vagy nedves élelmiszerek csomagolására használnak.