Rézmetszet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A rézmetszet a legrégibb mélynyomású sokszorosító eljárás. A rajzot a rézmetsző kis véső segítségével vési (metszi) a sima rézlemezbe. A nyomaton kivont fekete vonalak, tehát mélyítve vannak, ellentétben a fametszettel, amely eljárásnál mindaz, ami nyomot kell, hogy hagyjon a papíron, kiemelkedik.

A rézmetsző vésője vékony, négyszögű vagy ovális acélrudacska, amelynek egyik vége ferdén éles hegyben van köszörülve, másik vége pedig gomba alakú fogantyúba erősítve. A vésőt munka közben a művész hegyes szögben tartja a rézlemezen és a tenyérben nyugvó markolatra adott nyomással mozdítja előre. A véső a kifejtett erő szerint keskeny, vagy mély barázdát vág a lemezen.

A metszetről úgy készülnek a levonatok, hogy a melegített lemezt bekenik sűrű réznyomó festékekkel és a felületről, ha a lemez kihűlt, ritkaszövésű ronggyal letörlik a fölösleges festéket. A sima felületről a festék könnyen lejön, míg a vésett mélyedésekben megmarad. Ezt a preparált lemezt a mángorlóhoz hasonló rendszerű, acélhengerű réznyomó prés deszkáira helyezik. A lemezre egy ív áztatott enyvezetlen papirost helyeznek és egyszer áthúzzák a présen. A nedves, puha papiros kiszívja a mélyedésekben maradt festéket. A papírt óvatosan leemelik a lemezről, és nehezék alatt szárítják. Új nyomat készítése újbóli hevítést, festékezést és törlést igényel.

A rézmetszet feltalálójáról nincsenek biztos ismereteink. Sem az időt, sem a helyet nem ismerjük, hogy hol és mikor készült az első ilyen levonat. Biztos csak az, hogy az ötvösök műhelyeiből indult ki. Az ötvösök ugyanis úgy díszítették a fémlapokat, kelyheket, serlegeket, hogy valamelyik művész rajzát vésővel bemélyítették a fémbe. Ezt a vésett lemezt bekenték forró fémkeverékkel, mely ezüstből, bórax és kén keverékéből állott. A lemezre kent anyag könnyen "beült" a vésett mélyedésekbe, míg a sima felületről csiszolással ismét eltüntették. A XV. században nagyon el volt terjedve a fémdíszítésnek ez a módja (niello).

Az ötvösmester, mielőtt a vésett lemezre a forró fémkeveréket rákente volna, egy próbáját szerette volna látni végzett munkájának és a vésett felületet festékkel jól bekenve, a felületről a felesleges festékeket letörölve, puha, nedves papirost préselt a lemezre, mely a mélyedésekből kiszívta a festéket. Ezen ötvösmesteri próbák voltak feltevésünk szerint a rézmetszet kiinduló pontjai.

A legrégibb évszámmal jelzett rézmetszet, Krisztus megkínoztatása, 1446-ból való a berlini metszetgyűjteményben. Mindazonáltal nem biztos, hogy ezen évszám előtt nem voltak-e már rézmetszetek.