Fametszet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fametszet (xilográfia) a legrégibb sokszorosító eljárások egyike. A rajzot művész tollal vagy irónnal, esetleg mechanikai úton fényképezés útján átviszi egy csiszolt fadúcra, amelyen a fekete vonalakat meghagyva, úgy mélyít ki vésők segítségével, hogy a fadúcról azután azt festékkel behengerelve, nyomdai úton lenyomatot készíthessen. A 2 cm vastag fadúc (körtefa vagy puszpángfa) az egyik oldalán simára van csiszolva. A XV-XVIII. században a hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők kések segélyével míg azután már a tömörebb puszpángfára tértek át, amelyen a rézmetsző vésőjével dolgoznak.

A fametszetet már az ókorban is ismerték, a kínaiak már a X. században alkalmazták. Európában biztonsággal csak a XIV. században állapítható meg a fametszet, amely a XV. században magas művészi színvonalra emelkedett. A legrégibb dátummal ellátott fametszet 1423-ból való míg az első fametszettel nyomtatott könyvet 1461-ben Pfister adta ki. Már azelőtt is voltak fametszetek, amelyekről prés nélkül készítettek levonatokat oly módon, hogy festékkel bekent dúcra fektették a papírlapot és simítófával a papír hátát végigdörzsölték (Reiberdrucke). Így készültek az Ars moriendi, a Biblia pauperum, míg már présen lenyomott fametszetes könyvek a Boner-féle mesekönyv (1461) és egynéhány Blockbuch, amelynél a képpel együtt a teljes szöveg is egy dúcon volt metszve.

A legmagasabbra emelkedett a fametszet Dürer idejében, ki részben maga metszett, részben a metszőkre felügyelt. Dürer követői között Hans Baldung Grien, Leonhard Schäufelein, Hans Springinsklee alkotott nevezeteset. Érdekeset teremtett Peter Flötner és Barthel Beham, valamint Hans Sebald Beham, akik a rézmetszet mellett a fametszetet is uralták. Hans Burgkmair Augsburgban működött, ahol Miksa császár foglalkoztatta. Jeles fametszetei vannak még Altdorfernek és a Dürernél csak egy évvel idősebb Lucas Cranachnak, kire azonban a nürnbergi mester valószínűleg erős hatással volt Nürnbergen kívül Strasbourgban és Baselben virágzott a fametszet, ahol Hans Baldung, ifj. Hans Holbein és Urs Graf működtek. Később a fametszet általánosabbá vált és vesztett eredeti zamatából. Virgil Solis, Jost Amman és Tobias Stimmer sokat dolgoztak megrendelésre, de a minőség rovására. A német fametszet elterjedt egész Európában és megtermékenyítette a németalföldi, olasz és francia művészeket. A XVI. század vége felé a fametszetet kevesebben művelik, mert a rézkarc, az edzett, mélynyomás grafika lett kedveltebb. Mint könyvillusztráció, vagyis mint reprodukáló művészet később, a XVIII. században új életre kelt és még a XIX. század elején is nagyon el volt terjedve. Sok között csak a Menzel rajzai után készült fametszeteket említjük meg; Geschichte Friedrichs des Grossen, Franciaországban pedig a Daumier és Gavarni rajzai után készült metszetek voltak kiválóak.

A keleti népek közül a japánok fametszete külön helyet foglal el és erősen nemzeti jellegű színes fametszeteik bámulatos szépségeket tárnak fel. Legnevezetesebb japán mesterek Hokuszai, Utamaro, Hirosige és Sharaku.