Római mitológia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A római mitológia gyűjtőfogalom az ókori rómaiaknak az istenekről és hősökről alkotott elképzeléseire. Az eredeti római vallás leginkább a természeti erők és események megszemélyesítéséből állt. A Kr. e. 5. századtól kezdve a rómaiak - etruszk közvetítéssel - elkezdték átvenni a görög mitológia alakjait. Így a római istenek közül soknak van görög megfelelője.
[szerkesztés] Római istenek
- Aeolus – a szelek istene
- Apollo – a fény, a tavasz, a zene és költészet istene
- Aurora – a hajnal istennője
- Bacchus – a bor istene
- Ceres – a termékenység és a földművelés istennője
- Diana – a vadászat istennője
- Faunus – az erdők és mezők istene
- Fortuna – a szerencse és a véletlen istennője
- Hercules – a sport (atlétika) és utazás istene
- Iuno – a házasság és a család istennúje, Iuppiter felesége
- Iuppiter – a legfőbb isten, a villám és mennydörgés istene
- Iuventas – az örök fiatalság istennője
- Luna – a hold istennője
- Magna Mater – istenanya
- Mars – a háború istene
- Mercurius – az istenek követe, az utazók és kereskedők istene
- Minerva – a bölcsesség és a kézművesség istennője
- Neptunus – a tenger istene
- Pax – a béke istennője
- Pluto – az alvilág istene, a halottak birodalmának uralkodója, a föld alatti kincsek istene
- Saturnus – a földművelés istene, Iuppiter apja
- Venus – a szerelem és szépség istennője
- Vesta – a tűzhely istennője
- Victoria – a győzelem istennője
- Vulcanus – a tűz és kovácsmesterség istene
A legfőbb tizenkét isten (Jupiter, Juno, Minerva, Vesta, Ceres, Diana, Venus, Mars, Merkur, Neptunus, Vulcanus és Apollo) tiszteletére a Forum Romanumon közös templomot szenteltek.
A főistenek mellett a római mitológiában az egyes helyeknek is van védőistene: ezeket lares-nek nevezték.
[szerkesztés] Kultusz
Az istenek kultusza állatok, növények és különböző tárgyak feláldozásával járt együtt. Különös figyelmet kellett szentelni a részleteknek, mert minden hiba az istenek haragját vonhatta maga után. Fontos szerepe volt az előjeleknek és jóslatoknak, amelyek részben összefüggésben álltak az áldozatokkal. (Például az áldozati állatok egyes részeiből vélték kiolvasni egy-egy kívánság teljesülését). A madarak röptének megfigyelése is a jóslást szolgálta.