S

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 83, kisbetű – 115.

A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ].

A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, mig a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett).

Tartalomjegyzék 1 Jelentései 1.1 Fizika 1.2 Kémia 1.3 Közgazdaságtan 1.4 Matematika 1.5 SI 1.6 Számítástechnika 1.7 Egyéb 2 Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés] Jelentései

[szerkesztés] Fizika

• s: az út jele
• s: a másodperc (secundum) rövidítése
• S: a mágneses tér Poynting-vektorának jele
• S: a Svedberg jele
• S: a elektromos vezetés SI egységének, a siemensnek a jele

[szerkesztés] Kémia

• S: a kén vegyjele

[szerkesztés] Közgazdaságtan

• s: az egyéni kínálat jele
• S: az egyéni vagy a piaci kínálat jele
• S: a megtakarítások jele a makroökonómiában

[szerkesztés] Matematika

• S: a súlypont jele
• : a szedenionok jele

[szerkesztés] SI

• S: Az elektromos vezetőképesség származtatott egységének, a siemensnek a jele
• s: Az idő alapegységnek a jele

[szerkesztés] Számítástechnika

• S: S programozási nyelv
• <s>: A HTML jelölőnyelvben az áthúzott szöveg kezdetét jelöli
• s: a rendszer (system) attribútum rövidítése

[szerkesztés] Egyéb

• s: a német nyelvben található das névelő általános rövidítése
• S: nemzetközi autójelként Svédország jele

[szerkesztés] Kapcsolódó cikkek

Önálló betűk: Ŝ, Ş, Š, ʂ, Ƨ, ß, $, ʃ

S-sel kezdődő betűkapcsolatok: sa sb sc sd se sf sg sh si sj sk sl sm sn so sp sq sr ss st su sv sw sx sy sz