SA80

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

L85A1/L85A2 IW (SA80)

Típus:	gépkarabély
Ország:	Egyesült Királyság
Alkalmazás
Alkalmazás éve:	1985 –
Használó ország:	Egyesült Királyság, Jamaika, Mozambik, Zimbabwe
Háborús alkalmazás:	Észak-Írország Iraki háború Afganisztáni háború
Műszaki adatok
Űrméret:	5,56 mm
Lőszer:	5,56 x 45 mm NATO
Tárkapacitás:	30 db szekrénytárban
Működési elv:	gázelvezetéses, forgózáras reteszelésű
Tömeg:	4,13 kg (tár nélkül) 4,98 kg (töltött 30 db-os tárral) 6,47 kg (UGL gránátvetővel)
Fegyver hossza:	(L85): 785 mm (LSW): 900 mm
Csőhossz:	(L85): 518 mm (LSW): 646 mm
Elméleti tűzgyorsaság:	650 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség:	900 m/s
Hatásos lőtávolság:	(L85): 400 m (LSW): 800 m
Irányzék típusa:	optikai (SUSAT)

Az Enfield IW/SA80 (Invidual Weapon: egyéni fegyver), a Royal Small Arms Factory (Királyi Kézifegyvergyár) tervezőcsoportja által kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély, a brit szárazföldi erők alap kézifegyvere, melynek minden példányát optikai célzóberendezéssel láttak el.

[szerkesztés] Története

Az L85A2 a brit fegyveres erők alap szolgálati fegyvere. Az EM2 típusú fegyver jövőbemutató tervezésű gépkarabély, a negyvenes évek elején fejlesztette ki a RSAF, a brit Királyi Kézifegyvergyár, Noel Kent-Lemon, Stanley Thorpe és Stefan K. Janson mérnökök vezetésével. Az EM2 volt az első gyalogsági fegyver, melynek minden példányát optikai célzóberendezéssel (SUSAT) szerelték fel, ennél fegyvernél alkalmaztak először célzóberendezést is magábafoglaló hordfogantyút és bullpup tipusú elrendezést. Az EM2 tipust eredetileg 7 mm-es kisérleti köztes lőszerrel rendszeresítették. A fegyver lőszerválasztás inkább politikai, sem mint katonai megfontolásból történ, a kormányzó munkáspárti kormány az Amerikától valló függetlenedés és a nemzeti jelleg megőrzésére törekedett. A fegyver sorozatgyártása előtt, az Amerikai Egyesült Államok és a többi NATO-tagállam is elkezte a 7,62x51 mm-es lőszer rendszeresítését, Nagy-Britannia lemondott a 0,280-as (7mm) lőszer rendszeresítéséről. A gyártási nehézségek miatt, a brit hadsereg az FN FAL-t állította rendszerbe SLR L1A1 (Self Loading Rifle, Land Service, A1-öntőltő puska szárazföldi szolgálatra, A1 változat) típusjellel. Az L1A1 a nyolcvanas évek végére már elavultá vált. A NATO szabványosítás keretében az RSAF, az EM2 karabélyt korszerűsítette, majd végül L85A1 típusjellel és az új 5,56x45 mm-es NATO lőszerrel rendszeresítették 1985-ben.

[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása

Az L85A1 gépkarabély gázelvételes rendszerű, forgózáras reteszelésű (zárszerkezete meglepő hasonlóságot mutat az Armalite AR–18 karabélyal, amelyet éveken keresztül gyártottak Angliában), a zártömb nyolc reteszelőszemölcse a tokba mart fészkekben reteszeli a csőfart. A lövés során keletkezett lőporgáz egy része a gázbeömlő nyíláson keresztül a gázhengerbe jut ami hátralöki a dugattyút, és működteti a zárszerkezetet. Ez a fajta működési rendszer megbízhatóbb mint az M16-os gépkarabélynál alkalmazott közvetlen gázrendszer, azonban gyártása drágább. Az optikai irányzék négyszeres nagyítású, a látómezőben egy kör jelzi a lövedékek becspódásának várható helyét, a lövész a célra helyezi a kört (így nem kell vesződnie a célgömb és nézőke egy vonalba hozásával) és tüzel.