Sirató Ur város fölött
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sirató Ur város fölött (modern cím, címváltozat: Ur-sirató), sumer irodalmi mű, a Kr. e. XXI. században keletkezett siratóének az úgynevezett Ur-i dinasztia székvárosának elpusztításáról.
A terjedelmes -435 soros- költemény 11 részre tagozódik, s minden részét ellenszólam (antifóna) kíséri. A szöveg maga liturgikus jellegű, feltehetően Ur templomaiban adták elő a pusztulásra emlékezve, de már az újjáépítés és a fellendülés idején, műfaji rokona Ibbí-Szín siratása.
A siratóének litániázó bevezetése Ur isteneit sorolja fel; valamennyien elhagyták templomaikat (azaz az ellenség idegenbe hurcolta a kultikus szobrokat:
- „Karámját ő elhagyta, akla üres,
- karámját a vadbika elhagyta, akla üres,
- karámját minden Országok királya elhagyta, akla üres,
- Nippur szentélyét Enlil elhagyta, akla üres,
- házát, a Kiurt asszonya, Ninlil elhagyta, akla üres..."
A jajszó leginkább Ur városának pusztulása miatt hallatszik, de az ének siratja Sumer többi városát is:
- „Ó, híres-neves város, elpusztultál te is!
- Ó, magas falú város, országod feldúlatott!
- Városom, elszakították bárányaid, tőled, a jó anyajuhtól,
- Ó, Ur, elszakították gidáid tőled, a jó anyakecskétől..."
A siratásba bekapcsolódnak a város és az Ország istenei, istennői is. Ningal istennő hosszú éneke elmondja, miképp védte a várost az istenek pusztító szándékától, ám ez semmit sem használt:
- „Enlil vihart támasztott jajgat a nép,
- az Ország elől elzárta a bőség szelét, jajgat a nép,
- Sumer elől elzárta a jó szelet, jajgat a nép,
- előhívta az Orkánt, az Ország pusztítóját, jajgat a nép,
- előhívott minden gonosz szelet, jajgat a nép..."
Megrázó sorok mutatják be a feldúlt város pusztulását:
- „...falain rések tátonganak, jajgat a nép,
- tágas kapuiban, hol ki-be sétáltak, hullák hevernek,
- terein, hol ünnepet tartottak, tetemek szerteszét,
- utcáin, hol fel-alá jártak, hullák hevernek,
- az Ország ünnepének színhelyén tetemek halmai,
- omlik az Ország vére, mint réz, mint ón a kohógödörben,
- folynak szét a hullák, mint juhfaggyú a napon,
- akit fejsze ütött le, a férfit nem fedi sisakja,
- szájjal a porba bukott, mint gazella a kerítőhálóban,
- akit nyílvessző talált el, a férfit nem takarja a pajzsa,
- vérében fekszik, mit a földön, ahol megszülte anyja,
- akire buzogány csapott, a férfit nem borítja köpenye,
- nem ittak szeszt és mégis tántorognak a férfiak..."
Ningal siratóénekbe foglalja az elesetteket a templomok elhurcolt kincsét, a ledöntött szentélyeket, majd a város fordul őhozzá és kérik, térjen vissza elhagyott aklába, Ugyanilyen kéréssel fordulnak Ur főistenéhez, Nannához is, majd a költeményt a segítségben reménykedő sorok zárják.
A Sirató a sumer irodalmi formák legjellegzetesebb megvalósulása. Az egész szöveg egyetlen lendületes kép: a Vihar, az Orkán itt is (mint az egész műfajban) az idegen támadás metaforája. A költemény maga iskolát teremtett a sumer irodalomban. Közös jellemzőjük, hogy az úgynevezett 3. Ur-i dinasztia birodalmának széthullása után az utódállamok mindegyike az egész ország -tehát a gyakorlatban már városállamokra bomlott Sumer- egységét siratja.
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by