SpaceShipOne
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A SpaceShipOne űrrepülőgépet a Burt Rutan vállalata a Scaled Composites fejlesztette ki kizárólag magántőke felhasználásával. A Tier One program keretében történt fejlesztéssel 2004. június 21-én történt meg az első magán-finanszírozású embert szállító űrrepülés, majd október 4-én megnyerték a 10 millió dolláros ANSARI X PRIZE díjat.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tulajdonságok
A SpaceShipOne-t szuborbitális űrrepülőgépnek tervezték. Képes elérni az űrhatárt, de még nincs elegendő sebessége a tartós keringéshez. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI: Federation Aeronautique Internationale) által definiált űrhatár 100 km, amely meghaladja az Amerikai Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatal (NASA: National Aeronautics and Space Administration), és az Amerikai Légihaderő (USAF: United States Air Force) által definiált 80 km (50 mérföld) magasságot. A SpaceShipOne a 100 km magasság elérésére képes. A kabinjában a pilótát is beleértve hárman férnek el. Ereszkedéskor nem használ ejtőernyőket, a részben elfordítható szárnyai fékezik.
SpaceShipOne néhány tulajdonságát a korábbi rakétarepülőktől örökölte. A SPACEDEV Inc. fejlesztette hibrid rakétamotort használ. Az indítási magasságot egy sugárhajtású hordozó repülőgép, a White Knight (Fehér Lovag) alá rögzítve éri el. A repülőgép önálló hordozó rendszer, amely az űrrepülőgépet a hasa alatt szállíthatja. A hordozó repülőgép, és az űrrepülőgép is egyaránt a felhasználás után újra üzembe állítható.
[szerkesztés] Üzemanyag
Az űrjármű üzemanyaga nagyon különleges. Hajtóanyaga dinitrogénoxid (kéjgáz) és hidroxivégződésű polibutadién (HTPB), (ez az anyag egyben a gumiabroncsok egyik alkotó eleme is). A két anyag az égéstérben találkozik, ahol a folyékony dinitrogénoxid oxidáló gázzá alakul át. A keveréket a meghajtó indításakor begyújtják. A megoldás előnye, hogy a pilóták a nitrogénoxid-szelepek segítségével egyszerűen tudják befolyásolni az égést. A HTPB üzemanyag nem illékony, ezért biztonságosan tárolható, nem keveredik, és nem robbanásveszélyes. Előnye még hogy a levegőt is kevésbé szennyezi. Égésekor vízgőzt, szén-dioxidot, szén-monoxidot és nitrogént szabadít fel, míg az űrsiklók fellövésekor ammónium perklorát és alumínium keletkezik.
[szerkesztés] Fejlesztés
A SpaceShipOne fejlesztése és megépítése 20 millió dollárba került, amely kétszer nagyobb mint a ANSARI X PRIZE által kitűzött díj. A Scaled Composites vállalat fejlesztési tervét Paul Allen, a Microsoft cég társvezetője támogatta.
[szerkesztés] Teszt repülés
2004. április elején a Scaled Composites megkapta az első engedélyt a rakétarepülőgép repülésére az amerikai közlekedési minisztériumtól. Az engedéllyel egy évre szóló teszt repülési, és ezzel hatalmas fejlődési lehetőséget kapott a vállalat. Ez volt az első eset, hogy egy magáncég emberi repülésekhez repülési engedélyt kapjon. A SpaceShipOne repüléseinek bázisa a Mojave légikikötő polgári repülés teszt központja (Mojave Airport Civilian Flight Test Center) volt.
SpaceShipOne-t az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalában (FAA, Federal Aviation Administration) regisztrálták N328KF. Az 'N' jelzést kap az USA-ban regisztrált repülő, '328KF' a 328 ezer láb (Kilo Feet) repülési magasság. Körülbelül 100 kilométer, a világűr alsó határának hivatalosan rögzített magassága.
SpaceShipOne project tesztpilótái Brian Binnie, Peter Siebold, Mike Melvill, ésd Doug Shane voltak.
| SpaceShipOne végrehajtott tesztrepülései | ||||
|---|---|---|---|---|
| Repülés | Dátum | Csúcssebesség | Magasság | Pilóta |
| 11P | 2003 december 17. | 1.2 Mach | 20.7 km | Brian Binnie |
| 13P | 2004 április 8. | 1.6 Mach | 32.0 km | Peter Siebold |
| 14P | 2004 május 13. | 2.5 Mach | 64.4 km | Mike Melvill |
| 15P | 2004 június 21. | 2.9 Mach | 100.1 km | Mike Melvill |
| 16P | 2004 szeptember 29. | 102.9 km | Mike Melvill | |
| 17P | 2004 október 4. | 112.0 km | Brian Binnie | |
Based on work by