Stéphane Mallarmé
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült. Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik. |
Stéphane Mallarmé (IPA: [malaʀˈme], eredeti nevén Étienne Mallarmé, Párizs, 1842. március 18. – Valvins, 1898. szeptember 9.) francia költő és kritikus.
[szerkesztés] Élete
1842-ben született Párizsban, nagyszülei nevelték erősen vallásos szellemben. Érettségi után hivatalnokoskodott, majd egy hosszabb angliai utat követően angol nyelvtanár lett, előbb vidéken, majd Párizsban tanított, kiegyensúlyozott életet élt. Mestereinek Baudelaire-t és Poe-t tartotta. Keveset és keveseknek írt, legendás műgonddal alkotott, verseit minduntalan csiszolta. Életműve mindössze egy vékony kötetnyi. Egyesek szerint Mallarmé tökéletes ellenpéldája annak, hogy az ihlethez „élni” kell. Az 1880-as évektől maga köré gyűjtötte a kortárs költők legjobbjait, a fiatal szimbolistákat. 1894-ben nyugalomba vonult. 1898-ban, Valvins-ben halt meg.
[szerkesztés] Költészete
Mallarmé az, aki „megcsinálja a szimbólum metafizikáját.” (Komlós Aladár) Legendás műgonddal írt: szerinte egyetlen szót sem szabhat meg a véletlen egy versben. Ő alkotta meg a poésie pure-t, azaz a „tiszta költészetet”, ami annyit tesz – az ő szavaival élve – hogy a versbe beleteszünk egy nagy adag homályt, ami által csak a kiválasztottak számára lesz érthető. Mallarmé tudatosan törekedett az érthetetlenségre: fölháborítónak tartotta, hogy minden „ágrólszakadt paraszt” megértheti a legnagyobb művészek gondolatait. Állítólag, amikor egy újságíró Verlaine temetésén el akarta kérni a gyászbeszédet, ezt mondta: „Várjon, hadd rakjak bele egy kis homályt!” A „tiszta költészet” tulajdonképpen a l’art pour l’art radikálisabb formájának is tekinthető: itt az öncélú szépség maga az érthetetlenség.
Based on work by