StG44
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Sturmgewehr | |
|---|---|
 |
|
| Típus: | gépkarabély |
| Ország: | Németország |
| Alkalmazás | |
| Használó ország: | Németország |
| Háborús alkalmazás: | II. világháború (1942–1945) |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret: | 7,9 × 33 mm |
| Lőszer: | 7,92 × 33 mm |
| Tárkapacitás: | 30 töltényes szekrénytár |
| Működési elv: | gázelvezetéses, billenőzáras reteszelésű |
| Tömeg: | 5,22 kg |
| Fegyver hossza: | 940 mm |
| Csőhossz: | 419 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság: | 500 lövés/perc |
| Hatásos lőtávolság: | 400 m |
A Sturmgewehr 44 (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44 a köztes lőszert tüzelő első modern automata karabélyok (gépkarabélyok) egyike, amelyet a II. világháború alatt Németországban fejlesztettek ki.
[szerkesztés] Története
A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver kifejlesztésére. A fegyverek a MKb (Maschinen Karabiner – gépkarabély) megnevezést kapták, 1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) tipusúból kb. 8000 db-t gyártott. A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatpróbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. A Wehrmacht MP43 (Maschinen Pistolen 43) néven rendszeresítette. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 – rohampuska 44) módosították.
[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása
A fegyver nem a hagyományos fegyvergyártási módszerekkel készült, csak a legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek készültek a nagy szakítószilárdságú acélból, a fegyver gyártásának alapelve az olcsóság volt, így a legtöbb elem ponthegesztéssel és préselt lemezek felhasználásával készült. Az MP44 így olcsó, könnyen gyártható, ugyanakkor megbízható, pontos, és a nagy tűzerejű fegyver lett.
Az StG44 nehezebb (tömege közel 5,5 kg) kora hasonló ismétlő fegyvereinél. A puska gázelvételes rendszerű. A csőből elvezetett lőporgáz a gázhengerbe kerül, ahol egy gázdugattyút működtet. A gázdugattyú végzi a zár mozgatását. A zár rögzítését billenő retesz biztosítja. A cső hűtésére a légáramlást elősegítő, az elűágy közelében elhelyezett perforált lemezborítás szolgál. A tűzváltó billentyű és a tűzbiztosító kar a pisztolymarkolat hátsó oldalán található, a markolaton a tűzváltó állása nincs jelölve, így sötétben vagy a harc hevében könnyen összekeverhető.
Based on work by