Szputnyik–2
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Szputnyik-2 | |
|---|---|
 |
|
| Űrügynökség | Szovjetunió |
| Típus | technológiai, kutató |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1957. november 3. |
| Indítás helye | Bajkonur |
| Hordozórakéta | R-7 |
| Visszatérés dátuma | 1958. április 14. |
| Élettartam | 162 nap |
| Tömeg | 508.3 kg |
| Pályaelemek | |
| Pályamagasság | 212 / 1660 km |
| Excentricitás | 0.098921 |
| Inklináció | 65.33° |
| Periódus | 403.2 perc |
A Szputnyik–2-t (oroszul: Cпутник-2) 1957. november 3-án állították földkörüli pályára. A második űreszköz volt, és az első olyan űrjármű, ami egy élőlényt vitt magával. A Szputnyik–2 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát (Lajkát) vitt magával. A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videókamera.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A küldetés menete
A Szputnyik-2-t egy R–7 hordozórakéta juttatta földkörüli pályára, hasonló, melyet a Szputnyik–1-nél alkalmaztak. A fölkörüli pályát elérve az orrkúp sikeresen levált, míg az A blokk nem különült el úgy, ahonyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint Lajka csak néhány óráig élhetett. 162 nappal a fellövés után, 1958. április 14-én újra belépett a Föld légkörébe.
[szerkesztés] Az "utas"
Az első élőlény földkörüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az „utas” biztonságos visszajuttatására a Földre a korban még nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de – amint 2002 októberében orosz források nyilvánosságra hozták – Lajka néhány órán belül túlmelegedésben meghalt. A kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.
[szerkesztés] A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv
Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.
[szerkesztés] Lásd még
- Szputnyik-program
Based on work by