Thomas Malthus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Thomas Robert Malthus (Rookery, Surrey, 1766. február 13. – Bath, 1834. december 23.) demográfus, az angol klasszikus közgazdaságtan fontos képviselője.
[szerkesztés] Életrajza
Régi angol nemesi családból származott, apja a filozófus David Hume jóbarátja volt, sőt Jean-Jacques Rousseau-val is ismeretségben állt.
Malthus fiatalon lelkésznek készült, 1784-től a Cambridge-i Jesus College hallgatója volt, elsősorban matematikát tanult. Itt fejlesztette ki népesedési elméletét is. 1797-ben pappá szentelték.
1804-ben megnősült, később három gyermeke született. 1805-ben a Haileybury-i (Hertfordshire) East India Company College-ban a politikai gazdaságtan professzorává avatták – ezt a címet a világon elsőként viselte. Itt a keresleti-kínálati zavarokról szóló elméletén dolgozott – ezen a téren tett megállapításai fontos alapját képezték John Maynard Keynes munkásságának.
[szerkesztés] Művei
Első műve az 1798-ban írott Tanulmány a népesedés törvényéről (An Essay on the Principle of Population). Ebben főleg Benjamin Franklin amerikai polihisztor megfigyeléseire hivatkozva megállapította, hogy míg az élelmiszertermelés legfeljebb számtani sor szerint tud növekedni (tehát pl. 1, 2, 3, 4, 5, ...), addig a népesség mértani sor szerint nő (1, 2, 4, 8, 16, ...). Ennek megfelelően egységnyi élelmiszerre egyre több és több ember jut. Ahelyett tehát, hogy a gazdasági növekedés következtében a jólét kiterjedne a társadalom valamennyi csoportjára, ahogy azt korának jelentős gondolkodói hitték, Malthus szerint a nyomor ölt majd egyre nagyobb és nagyobb méreteket. Malthus többféle módját is felsorolta a népességnövekedés féken tartásának: későn kötött házasság, szexuális tartózkodás, fogamzásgátlás, abortusz. (Utóbbi kettőt morálisan nem tartotta elfogadhatónak.) Ellenezte a szegényeknek juttatott szociális támogatásokat is, mondván, hogy azok közvetve a népesség gyorsabb növekedését eredményezik; ezt az érvelését a 19. század során gyakran visszhangozták a segélyezés ellenfelei. Az elmélet pesszimista képét még komorabbá tette azzal, hogy valószínűsítette: a népességkorlátozó eszközök csak időben kitolják, de nem akadályozzák meg a jövőbeli katasztrófát.
Malthus a későbbiekben többször gyűjtött adatokat, amelyekkel kibővített művét újra és újra kiadta.
Elméletének hosszú ideig nagy befolyása volt, később azonban egyértelművé vált, hogy sem az élelmiszertermelésre, sem a népességnövekedésre vonatkozó előrejelzései nem állták meg a helyüket. Maga a probléma azonban, hogy a népesedés lehetőségeivel szemben a Föld erőforrásai nem végtelenek, ma is fennáll. Az elméletnek volt haszna a 19. században is, következményeként ugyanis az angol és az európai értelmiség eltávolodott attól a korábbi meggyőződéstől, hogy a népességnövekedésnek egyértelműen pozitív hatásai vannak egy ország gazdasága számára.
A népesedési elmélet talán legnagyobb haszna pedig nem is a demográfia, a politika vagy a közgazdaságtan területén jelentkezett: Charles Darwin számos helyen használta fel Malthus nézeteit evolúciós elméletének megalkotásához.
1820-ban írott, A közgazdaságtan elvei, tekintettel gyakorlati alkalmazásukra (Principles of Political Economy: Considered with a View to their Practicial Application) című művében már egyértelműen közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Elutasította mind a David Ricardo nevéhez fűződő munkaérték-elméletet, mind a klasszikus közgazdászok körében széles körben elfogadott Say-dogmát. (A 20. század közgazdászainak túlnyomó többsége, köztük John Maynard Keynes, már Malthusszal értett egyet ebben a két kérdésben.) Szükségesnek nevezte a nem termelő, csak fogyasztó rétegek (az úgynevezett "harmadik személyek": hivatalnoki réteg, papság, katonaság) meglétét a társadalomban: ha ugyanis az emberek nem költik el a rendelkezésükre álló jövedelmet (és Malthus szerint ez gyakran előfordul), ők azok, akik fogyasztásukkal közelebb viszik a keresletet a kínálathoz, így csökkentik a gazdasági válságok mélységét.
További fontos művei:
Based on work by