Tisza-per

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

	Ezen szócikk semlegessége vitatott.
	A vita részleteihez lásd a vitalapot.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

A Roheim villa napjainkban (XIV. Budapest, Hermina (volt Május 1.) út 45). Itt történt a gyilkosság.

Az úgynevezett Tisza-per az 1920-21-ben a Teleki-, illetve Bethlen-kormány alatt lezajlott koncepciós per ^{[1] [2]}, amelynek tárgya a két évvel korábban, az őszirózsás forradalom napján Tisza István volt miniszterelnök ellen elkövetett halálos merénylet volt. Bethlen István miniszterelnök, látva az egyik vádlott vallomásán alapuló vád jogi értéktelenségét és a per csődjét, végül lezáratta a Tisza-gyilkosság ügyét, új vizsgálatot azonban nem rendelt el. A vádlottak egy részét felmentették vagy ejtették ellenük a vádat, mások büntetését enyhítették, illetve megszüntették az ellenük indított kiadatási kérelmet. Az ítéletekkel, illetve végrehajtásukkal végül azokat sújtották, akik a vádat az erőszakos vallatások hatására vagy enyhébb büntetés reményében tett vallomásaikkal megalapozták.^[3]

[szerkesztés] A gyilkosság

1918. október 31-én délután 5 óra körül Tisza István Hermina út 35. szám alatti villalakása előtt csoportosulás volt, amelynek résztvevői Tisza-ellenes jelszavakat kiabáltak. Délután 6 óra körül két katonai teherautó érkezett, rajtuk több katonaruhás egyénnel és fegyverekkel (többek között 2 géppuskával). Nyolc katona az épület hátsó részénél átugrotta a vaskerítést, lefegyverezték a villa őrzésére kirendelt rendőrök közül az egyetlen hátramaradottat, majd több csoportra oszoltak. Egy négyfős csoport belopózott a villába, és annak előcsarnokában lefegyverezte az inast is. Utána 3 fegyveres az ebédlőbe lépett, ahol Tisza István, a felesége, és Almássy Denise grófnő tartózkodott. Rövid szóváltás után három lövés dördült, amelyből kettő Tisza grófot érte és halálra sebezte, a harmadik csak súrolta Almássy grófnő arcát. Látva a haláltusáját vívó grófot, a fegyveresek eltávoztak.^[4] Az akkor megindult nyomozás eredménytelen volt, a hatóságok kóbor katonák tettének tételezték fel a bűncselekményt^[forrás?].

[szerkesztés] A vád

A Tanácsköztársaság bukása után a két – katonai és polgári részből álló – per vádiratának előkészítésekor az igazságszolgáltatás nem elsősorban a gyilkosság konkrét körülményeit vizsgálta, hanem a felbujtókat igyekezett eleve az őszirózsás forradalom vezetőiben, politikusokban, újságírókban, katonákban megtalálni. Ennek megfelelően a budapesti királyi ügyészség rendeletére újra megindult nyomozás már azt állapította meg, hogy a gyilkosság előre kitervelt volt. A felbujtással Fényes László újságírót és volt képviselőt, Tisza egyik legkövetkezetesebb politikai ellenfelét és a Károlyi Mihály köréhez tartozó Kéri Pál újságírót vádolták meg. A vád szerint a merénylet ötlete Kéritől származott, aki Csernyák Imre századost, a 11-es Katonatanács elnökét is megnyerte tervének, a végrehajtásra pedig a Károlyi-párt köreihez tartozó katonákat sikerült rávenniük.

[szerkesztés] A katonai per

Az 1920. augusztus 2-tól szeptember 15-ig a hadosztálybíróság által lefolytatott katonai per vádlottai:

• Hüttner Sándor főhadnagy, 15 évi fegyházbüntetésre ítélték; nagyrészt az ő vallomásán alapult a vádirat. A Tanácsköztársaság után átállt, Mezőkövesden fogadta a bevonuló román királyi csapatokat, s félt, hogy fehér tisztek kezére kerülve megölik. Csalás, sikkasztás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt korábban eljárás indult ellene, s tartott attól is, hogy a Tisza-gyilkosság ügyében perbe fogják. Szorult helyzetéből menekülve s az enyhébb büntetés reményében vállalta a tanú, majd a tettes szerepét is a Tisza-gyilkosságban. Vallomása szerint az adott napon 5 óra után az Astoria szállóból Kéri Pál és Csernyák Imre vezetésével két autón indultak el Tisza Istvánt meggyilkolni, katonaruhában, Mannlicher-fegyverrel felszerelkezve. Kéri Pál a villa előtt foglalt el őrhelyet, Csernyák a kapunál, Hüttner, Müller, Kundaecker és Láng pedig a kertben. Eközben Pogány, Dobó, Horvát-Sanovics és Sztanykovszki a villa előcsarnokában a feleségével és unokahúgával velük szembe jövő Tisza Istvánt rövid szóváltás után agyonlőtték. Hüttner Almássy Denise grófnő, Tiszának a merénylet idején a villában tartózkodó unokahúga és a személyzet vallomását ismételte meg a nevekkel kiegészítve. Almássy Denise és a személyzet azonban a szembesítéskor egyik vádlottat sem ismerte fel határozottan, illetve az ellenpróbaként eléjük állított, katonaruhába öltöztetett börtönőrök egyikében is hasonlóságot fedeztek fel.
• Sztanykovszky Tibor joghallgató, zászlós, kötél általi halálra ítélték, de fellebbezett, büntetését a hadbíróság 17 éves fegyházbüntetésre változtatta, amelyet leült, és 1937. december 4-én^[5] szabadult a szegedi Csillag-börtönből. Egy 1963-as beadványában - melynek célja az volt, hogy a nyilas pártba való 1938-as belépése miatti kegyvesztettségből 1918-as forradalmi szerepére hivatkozva rehabilitáltassa magát - megemlíti a merényletben való részvételét.
• Dobó István tengerész őrmester. A perben tanúkat sorakoztatott fel annak igazolására, hogy a gyilkosság időpontjában a Kelenvölgyi pályaudvaron, csapategységénél tartózkodott. Kötél általi halálra ítélték, de a két per közti időszakban meghalt a börtönben.
• Horvát-Sanovics Tivadar tengerész őrmester, megszökött.

[szerkesztés] A polgári per

A polgári perben, amely már a Bethlen-kormány idején, 1921. április 12-től október 5-ig tartott, Gadó István kúriai bíró ítélkezett 1921. október 6-án. A perbe fogott személyek:

• Fényes László (Az Est újságírója, 1918. október végén a Nemzeti Tanács tagja és a nemzetőrség kormánybiztosa) Az ellene emelt felbujtási vád egy állítólagos kijelentésére épült, miszerint „forradalmat nem lehet szenteltvízzel csinálni”. Bizonyítékok hiányában felmentették.
• Kéri Pál (Az Est újságírója, Károlyi Mihály bizalmasa) Egyes tanúvallomások szerint 1918. október 31-én délután négy óra körül aranyóráját elővéve kijelentette: Tisza másfél óra múlva már nem él. Kéri könnyedén bizonyította, hogy soha nem hordott órát. Kötél általi halálra ítélték, az ítéletet azonban nem hajtották végre: 1922-ben, már a Bethlen-kormány idején a szovjet kormánnyal kötött fogolycsere-egyezmény alapján Moszkvába került.^[6]
• Friedrich István (1918-ban a Károlyi-kormányban hadügyi államtitkár, a Tanácsköztársaság idején mint az egyik ellenforradalmi csoport vezetőjét letartóztatták, de megszökött. A Fehér Ház nevű ellenforradalmi szervezet tagjaként 1919. augusztus 6-án részt vett a Peidl-kormányt eltávolító puccsban. József főherceg megbízása alapján 1919. augusztus 7-től november 25-ig miniszterelnök, majd 1920. március 15-ig hadügyminiszter). A bíróság ejtette a vádat ellene.
• Wilheim Vágó Jenő Azzal vádolták, hogy 1918. október 31-én 11 körül a Róheim-villában járt Horvát-Sanoviccsal, hogy terepszemlét tartsanak. Vallomásai nem voltak egyértelműek; néhol beismerte, hogy járt ott, de azzal a céllal, hogy Tiszát figyelmeztesse, veszélyben van, távoznia kellene. Bizonyítékok hiányában felmentették.
• Gärtner Marcell vegyészmérnök Ugyanazzal vádolták, mint Wilheim Vágó Jenőt; az erőszakos vallatások hatására időnként beismerte a vádat. 14 évi fegyházbüntetésre ítélték.

A bíróság az ítélet indoklásában kimondta, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály nem felelősek a gyilkosságért.^[7]

Kiadatási kérelmet adtak ki

• Pogány József ellen (a Világ, a Friss Újság, majd a Népszava újságírója, a Károlyi- és Berinkey-kormány idején államtitkári rangban kormánybiztosként a Katonatanács elnöke, a Tanácsköztársaság alatt hadügyi, külügyi, végül közoktatásügyi népbiztos, a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka, a párt ellenőrző bizottságának tagja). A gyilkosságban való tevékeny részvétellel is vádolták, noha a merénylet idején többek között Károlyi társaságában éppen az Astoria erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez, a nyugalom fenntartását kérve. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, ahonnan levelekben is igyekezett cáfolni részvételét a merényletben. Ausztria nem teljesítette a magyar kormány rá vonatkozó kiadatási kérelmét, amelyet a Bethlen-kormány meg is szüntetett.
• Csernyák Imre, a 11-es Katonatanács ugyancsak Bécsbe menekült elnöke ellen, akit a bécsi bíróság több ízben kihallgatott, majd miután tanúkkal bizonyította ártatlanságát – a gyilkosság idején éppen IV. Károlynak engedélyezte, hogy József főherceggel tárgyaljon –, szabadon engedték. Ausztria elutasította kiadatását.

[szerkesztés] Történészi vélemények a perről

Pölöskei Ferenc: Bethlen István miniszterelnök azzal, hogy a per csődjét látva lezárta a Tisza-gyilkosság ügyét, „akarva, nem akarva, szükségszerűen eltüntette - úgy tűnik, immár örökre - a Tisza gyilkosság rejtélyéhez vezető nyomokat. Annyi vált csak bizonyossá, hogy az előkészítés szálai nem a Nemzeti Tanácstól indultak, s a gyilkosok személye sem azonos a Hüttner-féle vallomáson alapuló ügyészi vádiratban foglaltakkal”.

Hajdu Tibor: [Tisza] „gyilkosainak pere talán az első modern magyar koncepciós per, ahol legkevésbé az igazi gyilkosok megnevezésére törekedtek”.

[szerkesztés] Források, jegyzetek

• Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság, Helikon Kiadó, 1988
• Révai Nagy Lexikona, 18. köt. 303. o.

1. ^ Hajdu Tibor: Károlyi Mihály emlékezete [1]
2. ^ Pölöskei Ferenc: I. m. 109. o.
3. ^ Pölöskei egy előadásában is kételyeit fejezte ki a korabeli hivatalos verzióval szemben, mivel „rendkívül nehéz volt két év után az adatokat rekonstruálni, ezért politikai síkra került a per”, a peranyagból „nem derül ki semmi, és a gyilkosságot máig homály fedi”. Nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy a merénylet elkövetői nem magyar, hanem a hadseregben szolgáló délszláv nemzetiségű katonák voltak, illetve hogy a gyilkossághoz köze lehetett Tisza azon törekvésének, hogy a nemzetiségeket a monarchia keretein belül tartsa. (Pölöskei Ferenc: A Tisza-gyilkosság jogi következményei [2] A Perek és összeesküvések című tudományos konferencia keretében elmondott beszéd, 2003)
4. ^ Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: "A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István"
5. ^ Péter László: Hová lett Sztanykovszky?. Magyar Nemzet, 2006. máj. 27., 36. o.
6. ^ Simonyi Henri, Károlyi Mihály titkára szerint Kéri a gyilkosság idején egy ismert színésznőnél volt, de azért nem hozta nyilvánosságra alibijét, hogy ne hozza hírbe barátnőjét. (Pölöskei, i. m.)
7. ^ Schönwald Pál: A Károlyi-per, Kossuth 1985