Várady Lipót Árpád

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Várady Lipót Árpád (Temesvár, 1865. június 18. – Kalocsa, 1923. február 18.) római katolikus püspök, kalocsai érsek, teológiai doktor, egyházi író.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
3 Emlékezete
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Temesváron született, középiskoláit ugyanott, teológiai tanulmányait Budapesten és 1886-tól a bécsi Augustineumban végezte. 1888. augusztus 16-án szentelték pappá. Tanulmányi felügyelő és teológiai tanár volt a temesvári papnevelőben, 1889-től zsinati vizsgáló és a hittanárokat képesítő bizottság tagja. 1890. július 19-én teológiai doktor, szeptember 15-én püspöki szertartó és szentszéki jegyző, 1891. július 1-jén püspöki titkár és a Szent István Társulat tudományos osztályának tagja, 1895-től pápai kamarás, 1897. január 7-én vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos lett. 1899. október 2-án megkapta a csanádi székeskáptalanban levő Bonnaz-féle idősebb kanonokságot. 1902-ben szebenikói választott püspök, apátkanonok és miniszteri tanácsos lett. Megkapta a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjét. Hivatalos tevékenysége mellett szeretettel foglalkozott a külföldre szakadt magyarság nemzeti és egyházi gondozásával, a kivándorlással. Bejárta Bukovinát, a hazai és külföldi kikötőket, előmozdította a kikötői lelkészség szervezését Fiuméban és Hamburgban. A szószéken úgy a fővárosban, mint a vidéken szívesen szerepelt. Közreműködött a budai Oszlop utcai kollégium és gimnázium létesítésében, a katholikus háziasszonyok országos szövetségében. 1911. március 9-én kinevezték győri püspöknek. 1914-től haláláig kalocsai érsek.

[szerkesztés] Munkássága

Sok cikket írt a havi Közlönybe, a Munkálatokban (Budapest, 1887. A szegényápolás története Magyarországon), a Bölcseleti Folyóiratban (1888. A kamatszedés erkölcsi jogosultsága), az Emlékkönyvben (1894. XIII. Leo pápa és a szociális kérdés), a Magyar Államban (1908. 85. sz. A kereszt az életben).

Munkái:

1. A kongrua ügyről. Budapest, (1887).

2. Lelki gyógytár azok számára, kik örökké akarnak élni. Írta Müller Ernő Mária, ford. U. ott, 1889. (Kis Könyvtár 10-12. és u. ott, 1894. 2. kiadás. Lelki patika cz. U. ott, 1902).

3. Egyházi beszéd Szent Gellért vértanú első csanádi püspök tiszteletére 1900. szept. 25. Velenczében. U. ott, 1900.

4. Egyházi beszéd a Magyarország ezredéves fennállásának emlékére újonnan épült Temesvár-gyárvárosi római katolikus plébániatemplom felszentelése alkalmával 1901. okt. 13. U. ott, 1901.

5. Igazság-, vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű katholikus papok hagyatéka tárgyában. A vonatkozó törvényszakaszokkal és rendeletekkel bővítve. U. ott, 1904. (melyet Lányi Bertalannal, a kodifikaczionális osztály akkori vezetőjével dolgozott ki).

6. Széljegyzetek Timon Ákos Magyar alkotmány- és jogtörténetéhez. U. ott, 1904. (Különny. a Hittud. Folyóiratból).

7. A népmissók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. Temesvár, 1905.

8. Bevezető a nők lelkigyakorlatához. Bpest, 1906-9.

9. Egyházi beszéd az abbáziai apátsági templomban 1907. márcz. 31. U. ott, 1907.

10. A párbérkérdésről. U. ott, 1908. (Különny. a Kath. Szemléből).

Megemlítendő még: A hiteles helyi levéltárak felügyeletét szabályozó rendelet, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban dolgozott ki.

[szerkesztés] Emlékezete

1932 óta utca viseli nevét Szentesen (a szentesi gimnáziumnak volt tanulója). Éder Gyula 1935-ben megfestette portréját, mely a Szent Anna Plébánia épületében látható.