Vörös Erik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vörös Erik (Eirikr inn Rauda, Erik Torvaldsson; 950?–1003/1004) viking hajós, Grönland felfedezője.

Erik Norvégia déli részén született, családja Izlandon telepedett le, miután apját, Torvald Asvalddsont gyilkosságért száműzték Norvégiából. Magát Eriket 982-ben szintén gyilkosságért száműzték Izlandról három évre. Ekkor felfedezőútra indult abba az irányba, ahol Gunnbjorn Olafsson ötven évve korábban felfedezett pár szigetet. Ezektől a szigetektől keletre Erik ismeretlen földet fedezett fel, a mai Grönlandot.

Három évet töltött el a szigeten. 985-ben száműzetésének ideje lejárt, ezért hazatért Izlandra. Itt azonban túl sok volt az ellensége, ezért elhatározta, új települést hoz létre az általa felfedezett földön, melyet Grönlandnak nevezett el („zöld föld”), éghajlata ellenére – így próbálta csábító úticélként lefesteni társai előtt.

Körülbelül 400-500 telepes követte Eriket Grönlandra, ahol két települést hoztak létre, mindkettőnek az élén Erik állt. A telepesek vadászattal és állattenyésztéssel tartották fenn magukat, nemsokára azonban szokatlanul hideg telek köszöntöttek rájuk. Néhányan közülük visszatértek Izlandra, a többiek azonban eltűntek, feltehetőleg éhen haltak vagy a környéken élő eszkimók támadásainak estek áldozatul.

Eriknek négy gyermeke volt, egyik fia a felfedező Leif Eriksson.

Erik életéről a 11-12. század fordulóján két mű is keletkezett, a Vörös Erik sagája és A grönlandiak sagája.