Varsói felkelés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

1944. augusztus 1-jén, a lengyel fővárosban antifasiszta felkelés tört ki. A több hónapon át tartó lázadást 1944. október 2-ára leverték a fasiszták. A lengyelek vesztesége mintegy 200.000 fő volt. Az óvárostól kezdve a csatornákig; mindenhol fojt az öldöklés. Ám a varsóiak elbukását több dolog is előidézte. Ugyanis az oroszok időközben elérték a Visztulát, ám a fővárostól 30 km-re megálltak a hadtestek, és megvárták, hogy a lengyel egységek elvérezzenek. Mindezt azért - hogy a háború végén - általuk kerüljön hatalomra a nagyban támogatott szovjetbarát kormány. A több héten át állomásozó katonák azt sem engedték meg, hogy amerikai repülőgépek dobjanak le segélycsomagokat a város védőinek, és hogy a visszafelé útra feltöltsék tartályaikat az orosz légiflotta repülőterein.

Így történt, hogy 3 hónap után a lengyelek megadták magukat. Azok a védők, akik túlélték, koncentrációs táborokba kerültek. Ám egy valamit a győztes németek is elismertek: a varsóiak bátorságát. Mikor a legyőzötteket elszállították, a német tisztek tisztelgéssel fejezték ki a lengyelek hihetetlen bátorságát, és becsületét.

Ám Hitlert ez nem hatotta meg. Német bombázók még az év végén lebombázták a főváros még ép részeit, így Varsó a földdel vált egyenlővé. Akik megmaradtak elmenekültek, akik ott maradtak, elbújkáltak. 1945 telén a szovjetek felszabadították a szinte teljesen kihalt szellemvárost, és létrehozták az Ideiglenes Kommunista Kormányt.