Volapük nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Menade bal – püki bal: egy emberiségnek egy nyelvet! | ||
A volapük nyelvet Johann Martin Schleyer (1831–1912) katolikus prelátus készítette, először 1879-ben jelent meg egy Litzelstettenben kiadott egyházi újság (Sionsharfe) mellékleteként. Az első teljes nyelvkönyv 1880-ban jelent meg német nyelven. Jelenlegi beszélőinek száma ismeretlen, egykoron kb. 200 000 ember beszélte 40 országban.
A volapük volt az első mesterséges nyelv, amely jelentősebb sikereket ért el. Mozgalom szerveződött körülötte, kongresszusokat rendeztek, tanárokat képeztek, folyóiratot adtak ki és irodalmi kezdeményezések is születtek. A mozgalom mintegy 10 évig virágzott, aztán lassan elhalt: a nyelv nem bizonyult fejlődőképesnek, nem lehetett a gyakorlatban használni, és megjelent az eszperantó, amely igen sok hívet elcsábított a volapüktől.
A nyelv sikereit Franciaországban és Németországban érte el. Az első nyelvtervezet volt, amely hazánkban is visszhangot váltott ki, jelesebb művelői: Bánfi György és Pozder Károly.
1887-ben alakult a Volapük Akadémia (Kadem Bevünetik Volapüka), vezetői August Kerckhoffs, Woldemar Roserberger és Arie de Jong voltak, de mind a nyelv megreformálására törekedtek.
A volapük nemzetközi közvetítő nyelv, a posteriori jelentős a priori jellegzetességgel, eklektikus, nyelvtana sematikus.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nyelvtan
[szerkesztés] A volapük betű és hangrendszere
A volapük ábécé 28 betűből áll:
A magyartól eltérő betűk a következők:
- a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
- ä – magyar e
- c – magyar dzs
- e – zárt e (ë), a magyarban csak nyelvjárásokban fordul elő
- j – magyar s
- q – mint az Ahmed szó h-ja (ch)
- s – magyar sz
- y – magyar j
A hangsúly mindig az utolsó szótagon van.
[szerkesztés] Szókészlet
A morfémák eredetét tekintve 1/3 angol, 1/4 latinid, 1/5 német eredetű. A többi különböző más nyelvekből átvett elem.
Az alapmorfémák főnévi jellegűek, képletük CVC (C – mássalhangzó, V – magánhangzó). Általában egy szótagúak.
A szóképzés fő szabályai:
- A szavakat általában az eredeti fonetikájuk szerint írjuk, de sok a kivétel.
- beam – bim – fa
- life – lif – élet
- hymn – hüm – himnusz
- Az egyszótagúság érdekében csonkítjuk a szavakat
- chamber – cem – kamra
- particularité – pat – különlegesség
- A magánhangzóval kezdődő szó elé l betűt teszünk.
- Auge – log – szem
- écho – lek – visszhang
- Az r hangot lehetőleg nem használjuk (általában l-lel helyettesítjük, vagy elhagyjuk).
- Berg – bel – hegy
- year – yel – év
- roof – nuf – tető
- forêt – fot – erdő
Egy részletes példa a szóalkotásra: Scheer („olló”, német) -> *jeer (sch -> j) -> *jer (nincs kettőzött magánhangzó) -> jel (az r miatt) -> jil (a jel „kincs”-et jelent) -> jim (a jil „örök női”-t jelent)
[szerkesztés] A képzőrendszer
- Előképzők
- kötőjeles formák
- ji- – valakinek a felesége: tidel – ji-tidel (tanító – tanítóné)
- of- – nőnemű pár: tidel – of-tidel (tanító – tanítónő)
- egybeírt formák
- be- – főnévképző: givön – begivön (adni – adomány)
- da- – igeképző: tuvön – datuvön (találni – feltalálni)
- ge- – vissza-: givön – gegivön (adni – visszaadni)
- gi- – ismétlés: mekön – gimekön (tenni – újracsinálni)
- ko- – kölcsönösség: komön – kokomön (jönni – találkozni)
- le- – nagyítás: dom – ledom (ház – palota)
- lu- – mostoha: fat – lufat (apa – mostohaapa); selejt: söl – lusöl (úr – uracska)
- lü- – sógorság: fat – lüfat (apa – após)
- ne- – ellentét: flen – neflen (barát – ellenség)
- ta- – ellen-: pukön – tapukön (mondani – ellentmondani)
- előképzőként használt gyökök
- gle- – nagy: zif – glezif (város – főváros)
- sma- – kicsi: bel – smabel (hegy – domb)
- előképzőként használt elöljárószók
- bi- – előtt: nem – binem (név – előnév)
- disa- – alatt: penöm – disapenöm (írni – aláírni)
- zi- – körül: logam – zilogam (látás – körültekintés)
- kötőjeles formák
- Utóképzők
- -af – állatnév: spul – spulaf (háló – pók)
- -al – fosztóképző: san – sanal (megmentés – megváltó)
- -am – cselekvés: fom – fodam (alak – alakítás)
- -an – szakma: gel – gelan (orgona – orgonista)
- -av – tudomány: stel – stelav (csillag – csillagászat)
- -äl – elvont fogalom: kap – kapäl (fej – értelem)
- -än – ország: reg – regän (király – királyság)
- -ef – együttes: muzig – muzigef (zene – zenekar)
- -el – lakos: Päris – pärisel (Párizs – párizsi); foglalkozás: kuk – kukel (főzés – szakács); nagyszülők: fat – fatel (apa – nagyapa)
- -em – csoport: flol – flolem (virág – csokor)
- -en – ipar: bil – bilen (sör – sörfőzés)
- -ik – anyagnévképző: boad – boadik (fa – fa-)
- -il – kicsinyítőképző: bod – bodil (kenyér – zsemlye)
- -in – vegyi elem: vat – vatin (víz – hidrogén)
- -ip – betegség: lad – ladip (szív – szívbaj)
- -it – madárnév: gal – galit (ébresztés – kakas)
- -lik – melléknévképző: boad – boadlik (fa – fás (terep))
- -öf – hajlam: dun – dunöf (cselekvés – aktivitás)
- -ön – igeképző: pük – pükön (nyelv – beszélni)
- -öp – helyiség: kaf – kaföp (kávé – kávéház)
- -sik – tulajdonság: boad – boadsik (fa – fás (retek))
Egy példa – szóképzés a pük (nyelv) szóra: pükön (beszélni), motapük (anyanyelv), pükatidel (nyelvtanár), püket (beszéd), pükik (nyelvi), püketil (hozzászólás), pükapök (nyelvbotlás), pükatön (beszélgetni), telapükav (párbeszéd), gepükön (válaszolni), pükav (nyelvészet), okopükol (monológ), püked (vélemény), lepük (állítás), pükel (szónok), lupüklan (dadogás), möpükel (poliglott), nepük (csend), püköf (ékesszólás), nepüken (hallgatni), gepük (válasz) stb.
[szerkesztés] Alaktan
Névelő nincs. Nem volapük szavak előtt használható az el határozott névelőként.
A főnév ragozása minden névszói kategóriában azonos:
Alany e.: tő fat apa
Birtokos e.: -a fata apának a …, apa …-ja
Részeshatározós e.: -e fate apának
Tárgy e.: -i fati apát
Megszólító e.: főnév előtti o o fat apa!
Többes szám jele az -s: fats (apák).
A főnév is fokozható (lásd a melléknévnél).
A melléknév képzése: gyök + -ik: gud – gudik (jóság – jó)
Fokozása:
Alapfok: tő gudik jó
Középfok: -um gudikum jobb
Felsőfok: -ün gudikün legjobb
Túlzófok: vemo + Alapfok vemo gudik legeslegjobb
A „mint” kötőszónak a volapükben a ka felel meg.
Névmások:
- személyes névmások: ob, ol, om/of/os; obs, ols oms/ofs
- személytelen és magázó névmás: on; ons
- visszaható névmás: ok; oks
- birtokos névmások: obik, olik, omik/ofik/osik; obsik, olsim, omsik/ofsik
Számnév:
- tőszámnevek: nul, bal, tel, kil, fol, lul, mäl, vel, jöl, zül (0-9); bals (10), tels (20), ...; balsetel (12), ...; tum (100), mil (1000), balion (1000000)
- sorszámnév: -id – balid (első)
- szorzó számnév: -ik – balik (egyszer) vagy -na – balna (egyszer)
- törtszámnév: -dil – kidil (harmad)
- gyűjtőszámnév: a + tő – a tel (ketten együtt)
- főnévi számnév: -el – balsel (a tizes)
- igei számnév: -ön – balön (egyesít), telön (megkettőz)
Az ige ragozása szintetikus. A kijelentő módnak, jelen időnek nincs jele.
Személyragozás a tőhöz csatolt személyes névmásokkal: löfön (szeretni): löfob, löfol, löfom/löfof; löfobs, löfols, löfofos/löfoms; löfon, löfons
Módjelek:
- feltételes mód: -la – löfla
- óhajtó mód: -ös – löfös
- felszólító mód: -öd – löföd
- engedő mód: -öz löföz
- főnévi igenév: -ön – löfön
- melléknévi igenév: -öl – löföl
Időjelek:
- egyszerű múlt: ä- – älöf
- múlt idő: e- – elöf
- régmúlt idő: i- – ilöf
- jövő idő: o- – olöf
- eljövő idő: u- – ulöf
Szenvedő alak: p- (az időjel elé)
Folyamatos alak: -i- (a gyök és az időjel közé)
Visszaható alak: -ok
Kölcsönösen visszaható alak: ragozott ige + oki/okis: löfob okis
A személytelen igét a 3. személyű semleges személyes névmással képezzük: nifos (havazik)
Határozószó:
- Képzett: melléknév + -o: gudik – gudiko
- Eredeti: te (csak), ti (majdnem), za (alig), is (itt), us (ott), ofen (gyakran), nevelo (soha), suno (korán), nesuno (későn), nu (most), ya (már), si (igen), no (nem)
Elöljárószók: al (-hoz, -hez, -höz), bifü (előtt), in (-ban, -ben), pos (után), se (kívül), po (mögött), dis (alatt), ko (-val, -vel), nen (nélkül), ta (ellen), fa (által), plo (-ért)
Kötőszók: e (és), i (is), u (vagy), ni (sem), ab (de), das (hogy), if (ha), ven (amikor), ido (mert), kludo (tehát)
[szerkesztés] Mondattan
A kijelentő mondat megegyezik az általánosan elfogadott szórenddel.
A kérdő mondatban, ha nem kérdő névmással kezdődik, az állítmányhoz kötelezően hozzájárul a -li szócska.
Második személyben a kettős l liküszöbölésére a li szócska előre kerül.
A tagadás a tagadott szót közvetlenül megelőző no tagadószóval történik.
[szerkesztés] Szövegminta
Vörösmarty: Szózat (első versszak, Bánfi György fordítása)
Based on work by