William Bateson
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
William Bateson (1861. augusztus 8. –1926. február 8.) brit zoológus, genetikus. Ő használta először a genetika szót az öröklődés vizsgálatánal leírására.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Biográfia
Bateson Whitby városában született, a Rugby School,a St John's College és a University of Cambridge diákja volt. A végzés után kétéves tanulmányútra ment az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Balanoglossus fejlődéstörténetét vizsgálta. 1884-ben itt írta le a fél-gerinchúros állatok (Hemichordata) törzsét. 1886-87-ben expedíciókon vett részt a nyugati Közép-Ázsiában, azután Észak-Egyiptomban, ahol tanulmányozta a sós mocsarak és tavak faunájának evolúciós kérdéseit. Angliába való visszaérése után a változékonyságot (variabilitást) elemezte. 1897-től keresztezési kísérleteket végzett. 1908-ban a biológia professzora lett a cambridge-i egyetemen. 1910-ben a mertoni John Innes Horticultural Institute igazgatójának nevezték ki. Londonban halt meg.
[szerkesztés] Tudományos munkássága
A genetikának mint önálló biológiai tudománynak az egyik megalapozója volt. Az ő véleménye szerint az evolúció nagy ugrásokkal halad előre és nem hagy közben köztes alakokat. E mutacionizmus alátámasztására 1894-ben rámutatott, hogy a jellegek öröklődése nem keveredő, hanem egyedi diszkrét faktorokkal történik. A Mendel-szabályok újrafelfedezése (1900) után a kísérletes eredmények lázában égett. Ezért fogadta oly lelkesen Mendel munkásságának sugallatát a diszkrét öröklődési tényezőkről. Úgy vélte, hogy a szabadon (függetlenül) kombinálódó örökítő egységek a kromoszómák lehetnek. A Mendel-szabályokat állatokra is alkalmazta. Vaskos ismeretterjesztő művében védelmébe vette a mendelizmus új hitét, és Gregor Mendel munkásságát népszerűsítette angol nyelvterületen. Bateson ezért kisebb vitába keveredett biometria tanáraival, Walter Frank Raphael Weldon-nal és Karl Pearson-nal. Tanárai kétségbe vonták Mendel öröklődési megfigyeléseit, és az evolúció előrehaladását folyamatosnak vélték. (Általában az európai evolucionisták féltek Batesontól, és ezért gyanakodtak a mendelizmusra is.) Ezek a különbségek a modern evolúciós szintézisben oldódtak fel.
1902-ben E.R. Saunders-szel együtt először bizonyította be, hogy az alkaptonuria nevű betegség recesszíven öröklődik.
Bateson használta először az öröklődés leírására a görög genetikos szóból származó genetika kifejezést 1906-ban, három évvel azelőtt, hogy Wilhelm Johannsen az öröklődés egységeit a gén szóval illette volna.
Bateson Reginald Punnett-tel közösen fedezte fel a genetikai kapcsoltságot, vagyis hogy nem minden jelleg öröklődik függetlenül a többiektől. 1906-ban ő és Punnett leírták a tyúkok tarajformájának öröklődésmenetét. Ezzel felfedezték, hogy az öröklődési faktorok a termékeiken keresztül egymást kölcsönösen befolyásolva hathatnak a kialakuló tulajdonságokra. 1907-ben szintén kimutatták az örökítő faktorok kölcsönhatásait a tavaszi lednek virágszínének öröklésmenetében is. Ekkor fedezték fel egyes faktorok elnyomó hatását, amit episztázisnak neveztek el. Punnett-tel együtt alapította a Journal of Genetics című folyóiratot 1910-ben.
Az elsők között mutatott rá az öröklődési faktorok és az öröklődő betegségek kapcsolatára.
Mivel nem szívlelte az ecetmuslica kromoszómáit tanulmányozó amerikai T.H. Morgant, az öröklődés diszkrét faktorainak a kromoszómákhoz kapcsolódására vonatkozó korábbi elképzelését feladta, és a morgani kromoszómaelmélet ellen fordult.
Az egyedfejlődésről azt feltételezte, hogy minden organizmus szelvények (szegmentumok) sorozataiból képződik. Erre az elgondolásra alapozva alkotta meg a szelvényezettség (szegmentáció) zavaraira a "homeotikus mutáció" kifejezést.
Fia, Gregory Bateson ugyancsak biológus lett.
[szerkesztés] Főbb művei
- Materials for the study of variation treated to especial regard to discontinuity in the origin of species. London. 1894.
- Hybridisation and cross-breeding as a method of scientific investigation. J. Roy. Hort. Soc. 24. 1899.
- Problems of heredity as a subject for horticultural investigation. J. Roy. Hort. Soc. 25. 1900.
Mendel,s principle of heredity: a defence. Cambridge. 1902.
- The facts of heredity in the light of Mendel,s discovery. Rep. Evol. Comm. Roy. Soc. 1. 1902.
- On Mendelian heredity of three characters allelomorphic to each other. Proc. Cambridge Philos. Soc. 12. 1903.
- Punnet, Hurst, Saunders és Bateson (1905): Experimental studies in the physiology of heredity. Rep. Evol. Comm. Roy. Soc. 2.
- The progress of genetics since the discovery of Mendel,s papers. Progr. Rei. Bot. 1. 1907.
- Mendel,s principles of heredity. Cambridge. 1909.
- Problems of genetics. New Haven. 1913.
- Scientific papers (R.C. Punnett kiadása). 2 kötet. Cambridge. 1928.
Based on work by