XVI. Lajos francia király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XVI. Lajos - A. F. Callet festménye

XVI. Lajos (Versailles, 1754. augusztus 23. – Párizs, 1793. január 21.) Franciaország királya volt 1774 – 1792 között.

Tartalomjegyzék

1 Élete és családja
2 Politikája
3 Uralkodásának vége
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és családja

XV. Lajos francia király és Marie Leszczyńska unokája. Apja, Francia Lajos (1729-1765) halála után ő lett a trónörökös (dauphin). 1774. május 14-én királlyá koronázták a Reims-i katedrálisban. Felesége Marie Antoinette (1775-1793) volt.

[szerkesztés] Politikája

Amikor átvette az uralkodást Franciaország súlyos pénzügyi válságban volt, hatalmas álamadóssággal küzdött. Turgot lett a pénzügyi főellenőr, aki liberális reformokkal próbálkozott: elkezdte a belső vámhatárok leépítését, csökkentette a paraszti és növelte a nemes terheket. Reformjai a nemesi és polgári ellenálláson buktak meg az 1775-ös éhínség idején. A pénzügyeket a továbbiakban Necker, Callone, majd Brienne irányították.

Az ország vetélkedve Angliával részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, amely további 1 milliár livre-rel nöelte az államadósságot. A gazdasági és társadalmi válság elindította egy ellenzéki csoportosulás szerveződését, amelynek vezetői La Fayette márki, Sieyès abbé és Mirabeau gróf voltak. Követelték az általános rendi gyűlés összehívását, az uralkodó végül ezt 1788 augusztusában megtette, a gyűlés 1789. május 5-én megnyílt.Vita kezdődött az ülésezés rendjéről.

Július 14-én a tömeg megostromolta a Bastillet, az események hatására a Lajos a következő napon a csapatok visszavonását és Necker ismételt kinevezését jelentette be, 17-én már Párizsba ment, ahol rá is feltűzték a a forradalmi kokárdát.

A létrejövő új rendszer az alkotmányos monarchia volt, amelyben a király csak a végrehajtó hatalmat tarthatta meg korlátozva, illetve néhány kérdésben maradt vétójoga, általánosságban azonban a parlamenttel együttműködve kellett kormányoznia. Augusztus 4-én a nemzetgyűlésben az egyház, a nemesség és a városok lemondtak előjogaikról, felmerült a közteherviselés bevezetése és a személyi szolgáltatások eltörlése; augusztus 26-án kiadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát (Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen), amely már a jogegyenlőségről, a tulajdon sérthetetlenségéről, a népszuverenitás primátusáról szólt. Ekkor megszűntek a születési kiváltságok is.

[szerkesztés] Uralkodásának vége

Az 1792-es évben a király több kérdésben is szemkerült a nemzetgyűléssel, augusztus 10-én a sans-culotteok megostromolták palotáját, őt pedig a nemzetgyűlésbe menekülése után letartóztatták. Az újonan alakuló törvényhozás, a Konvent 361:360 arányban megszavazta kivégzését.