Zambó János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zambó János (Hegykő, 1916. május 2. – Miskolc, 2000. december 3.) bányamérnök, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék

1 Tanulmányai
2 Gyakorlati pályája
3 Oktatói munkája
4 Tudományos tevékenysége
5 Kitüntetései
6 Fontosabb művei
7 Források
8 Lásd még

[szerkesztés] Tanulmányai

Középiskoláit a Sopronban a Bencés Gimnáziumban végezte 1928-1936 között. 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéssel bányamérnöki oklevelet szerzett.

[szerkesztés] Gyakorlati pályája

1941-1942 között egyetemi tanársegédként tevékenykedett. 1942-1945 között az állami ércbányászatban dolgozott a Felvidéken, mint műszaki vezető. 1946-ban és 1947-ben az egyetemen adjunktusként oktatott – kutatott, és Summa cum laude minősítéssel megvédte doktori értekezését. 1947 és 1953 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi bányaüzem főmérnöke volt, majd az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese. Ezután a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnökévé és megbízott igazgatójává nevezték ki. 1953-1954 között a Bányászati Kutató Intézet igazgatójaként több kutatási témát indított el.

[szerkesztés] Oktatói munkája

1954-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének professzorává nevezték ki, rövidesen a Tanszék vezetője lett és 30 esztendeig irányította azt. 1955-1959 között a Bánymérnöki Kar dékánja majd 1960-61-ben az egyetem rektorhelyettese, később, 1961 és 1972 között az Egyetem rektora volt. Rektori működése során nagy gondot fordított a hallgatók oktatására, de e mellett sokat foglalkozott az egyetem fejlesztésével is. Új központi főépület, műhelycsarnokok, a hallgatók és oktatók ellátását szolgáló menza, új kollégiumi épület és a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó könyvtár létesült rektorsága idején. Egyetemépítő tevékenységét két alkalommal a ’’Munka Érdemrend’’ arany fokozata kitüntetés adományozásával ismerték el, a Miskolci Egyetem díszdoktora lett. Az Egyetem alapításának 50 éves évfordulója alkalmából a Pro Universitate és a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel tüntették ki. Aktívan részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában, különböző tisztségeket betöltve. Tudományos eredményeit többnyire az Egyesület szakmai lapjában a Bányászat című lapban tette először közre, emelve a lap színvonalát.

[szerkesztés] Tudományos tevékenysége

Tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. Legnagyobb hazai és nemzetközi elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása volt. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásáért a Magyar Tudományos Akadémia fiatalon, 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. Egy ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjává választották. Több akadémiai bizottság tagja volt. Hosszabb ideig elnöke volt a ’’Tudományos Minősítő Bizottság’’ bányászati-, földtani-, geodéziai és geofizikai szakbizottságának valamint a Kossuth-díj és Állami-díj szakbizottságainak. Országos tekintélye döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága. Tudományos munkájának eredményeként közel kétszáz publikációja és nyolc könyve jelent meg. Két művét külföldön is kiadták.