Alice Cooper

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alice Cooper (eredeti nevén Vincent Damon Furnier) (Detroit, Michigan, 1948. február 4.) amerikai rockénekes.

Alice Cooper az úgynevezett sokk-rock műfaj egyik megalapítója, aki külsejével, provokatív dalszövegeivel és koncertfellépéseivel mindig is megpróbálta polarizálni a közvéleményt. Különösen jól kidolgozott és megtervezett koncertjei tették híressé, amelyek során gyakran eljátszotta saját kivégzését. Cooper zenéje és fellépései számos zenészt és együttest inspiráltak (Ozzy Osbourne, KISS, Marilyn Manson, Lordi stb.).

Nagylelkű anyagi támogatásáért az Arizona-állambeli phoenixi keresztény-liberális Grand Canyon University 2004 májusában a "Doctor of Music" díszdoktori címet adományozta neki.

[szerkesztés] Pályafutása

Alice Cooper -- akkor még Vincent Furnier néven -- 1964-ben alapította meg első együttesét, a The Earwigs nevű zenekart. A banda csak helyi ismertségre tett szert, Beatles-számokat adott elő és fellépett néhány tehetségkutató versenyen. A zenekar 1965-ben The Spiders-re változtatta a nevét, és ezt követően elsősorban Rolling Stones- és Yardbirds-dalokkal lépett fel. 1967-ben és 1968-ban két újabb névváltoztatás következett: előbb The Nazz, majd The Alice Cooper Group lett az együttes neve.

A zenekar 1968-ban találkozott Frank Zappaval, akinek lemezcégénél 1969-ben és 1970-ben két kevéssé sikeres albumot is megjelentetett. Mára klasszikussá vált hangzását az ezt követő években Bob Ezrin producerrel együtt dolgozta ki.

1970-től kezdve fejlesztették ki legendássá vált színpadi show-műsoraikat, amelyek középpontjában minden esetben Cooper állt. A horror különböző elemeit felvonultató koncerteken nagy szerepet kaptak a lézerhatások, a kosztümök, a maszkok, és a kínzókamra különböző kellékei. Cooper a műsorok alatt kígyóval játszadozott, rengeteg művért ontott, kényszerzubbonyt öltött, majd az est fénypontjaként eljátszotta saját -- akasztás vagy lefejezés általi -- kivégzését. A fellépések helyszínén a városvezetők a fiatalok veszélyeztetésére hivatkozva rendre csak 18 év fölött engedélyezték a Cooper-koncertek látogatását. Ez persze kapóra jött az együttesnek: legsikeresebb éveiben folyamatosan teltházas koncerteket adott.

Ugyan már az 1971-es Love It To Death és Killer című albumok is elértek bizonyos sikereket, az igazi áttörés az 1972-ben megjelent School's Out című lemezzel és az azonos című számmal sikerült. Ezt egy évvel később a Billion Dollar Babies című albummal még sikerült megfejelni, ám a szintén 1973-ban megjelent Muscle of Love már nem ért el akkora sikert, mint elődei.

1974-ben Alice Cooper kilépett az együttesből, és a továbbiakban szólózenészként folytatta pályafutását, folyamatosan változó zenésztársakkal. 1975-ben jelent meg nagysikerű Welcome To My Nightmare című lemeze, ám az ezt követő időszakban súlyos alkoholproblémával küzdött, amelyet terápia segítségével 1978-ban sikerült ideiglenesen leküzdenie. Érzéseit és élményeit a From The Inside (1978) című, máig legszemélyesebb lemezén dolgozta fel, amelyet Elton John szövegírójával, Bernie Taupinnal együtt készített.

A hetvenes évek végén visszaesett, és a következő négy lemeze -- az alkohol hatására írt bizarr dalszövegeivel -- kevéssé volt sikeres. Coopernek csak a nyolcvanas évek közepén sikerült végleg szabadulnia az alkohol rabságából.

A következő két albuma a modern hard-rock vonásait hordozza, hangzásában az Aerosmith és a Bon Jovi korabeli lemezeit idézi. Az újbóli áttörés 1989-ben sikerült a Desmond Child producerrel együtt készített Trash című nagylemezzel, és elsősorban a Poison című dallal. A nagysikerű visszatérést tükrözi a Wayne világa (Wayne's World) című mozifilmben való szereplés is.

Az 1994-ben megjelent The Last Temptation elődeinél komorabb hangvételű, inkább Cooper hetvenes években megjelent munkáira hasonlít.

A 2000-es Brutal Planet és a 2001-es Dragontown albumok szövegüket tekintve a világunkban tapasztalható visszás állapotokkal foglalkoznak, zeneileg pedig érezhetően keményebbre sikerültek elődeiknél.

A The Eyes Of Alice Cooper (2003) ismét a hetvenes évekhez való visszanyúlást hozta, míg a Dirty Diamonds (2005) lemezzel zeneileg és technikailag is kiforrottabb eredményt tudott felmutatni Cooper.

Aktuális kísérőzenészek:

   * Damon Johnson: gitár
   * Keri Kelli: gitár
   * Chuck Garric: basszusgitár
   * Eric Singer: dobok

Alice Cooper image-e ellenére hívő keresztény, rendszeresen jár templomba. Feleségével közel harminc éve házasok. Szabadidejében imád golfozni. Személyes barátság fűzte, fűzi többek között Groucho Marxhoz, Salvador Dalí-hoz, Bruce Springsteenhez és Paul McCartney-hoz. A Wayne világa című filmen kívül több, elsősorban horror-alkotásban vállalt kisebb-nagyobb szerepet. Vendégelőadóként olyan együttesek egy-egy számában énekelt, mint a Guns N' Roses (The Garden) vagy a Twisted Sister (Be Chrool To Your Scuel).