Andorás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
1000 karácsonyán, Szent István esztergomi koronázási ünnepén a király tiszteletére nagy harcjátékot rendeztek a magyar lovagok. A meghívott idegenek közt volt egy messze híres német bajnok is, aki meglehetős elbizakodott hangon hívta ki a magyar lovagokat, akiket egymás után le is győzött. Vége felé járt már a bajvívásokra kitűzött idő, amikor utolsónak Andorás vitéz jelent meg a küzdőtéren, hogy összemérje fegyverét a német lovaggal. Hatalmas erővel csapott össze a két lovag de sokáig nem tudtak egymással bírni. Andorás ekkor két kézre fogta súlyos pallosát, és olyan irtózatos erővel sújtott le ellenfelére, hogy annak egyik fele jobbra, a másik fele balra hullott. István király megborzad az idegen lovag kiömlő vérétől, s amikor aláírja szigorú törvényét mindazok ellen, akik „ kivont karddal embert ölnek” a királyné és az idegen lovagok közbelépésére, talán ugyanazon a napon írja alá az adománylevelet, amellyel Andorás lovagnak egy nagy uradalmat adományoz a vitézségéért s az „erős” névvel jutalmazza meg.
Erős Andorás az őse a csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy családnak. Két évvel később Gyula helyett Erdély kormányzójává nevezték ki.
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by