Antall József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Antall József**
Hivatali idő
1990. május 23. – 1993. december 12.
Előd	Németh Miklós
Utód	Boross Péter
Született	1932. április 8. Pestújhely
Elhunyt	1993. december 12. (61 évesen) Budapest
Választókerület	Országos lista
Politikai párt	MDF
Házastárs	Fülepp Klára
Végzettség	tanár, könyvtáros, muzeológus

Antall József (kisjenői) (Pestújhely, 1932. április 8. – Budapest, 1993. december 12.) tanár, könyvtáros, muzeológus, politikus, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke.

[szerkesztés] Családja

Antall József ősi kisnemesi családban született. Apja, id. Antall József jogász, hivatalnok, több minisztérium dolgozója – nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás. Alapító tagja volt 1931-ben a Független Kisgazdapártnak. A II. világháború alatt menekültügyi kormánybiztos, a német megszállást követően lemondott, majd a Gestapo letartóztatta. A háború után kormánybiztos, majd a Tildy-kormányban újjáépítési miniszter 1946-ig. Később a Magyar Vöröskereszt elnöke lett, de a kommunista hatalomátvételt követően kénytelen volt lemondani, s visszavonult oroszi birtokára. 1991-ben posztumusz Yad Vashem kitüntetést kapott, Raile Jakabbal egy időben.

Édesanyja Szűcs Irén, aki falusi tanító lányaként látta meg a napvilágot. Tanító apja, Szűcs István is politikai pályát járt be: helyettes államtitkár volt.

Antall Józsefnek egy testvére volt, Antall Edith. Sógora Jeszenszky Géza későbbi külügyminiszter volt. Feleségétől Fülepp Klárától, két gyereke született: Antall György, ügyvéd és Antall Péter, fotóriporter.

[szerkesztés] Tanulmányai

Gyermek- és ifjúkorát a családi neveltetés határozta meg, melynek meghatározó elemei a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak.

Antall a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Már 16 évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép – amire később természetesen sokáig nem volt lehetősége. Az érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar nyelv és irodalom- történelem-levéltár szakos hallgatója lesz. Diplomamunkáját Eötvös József politikájából írta. A tanári diploma mellé megszerzi a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is.

[szerkesztés] Életút a miniszterelnökségig

A diploma megszerzése után Antall a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezd tanítani, melynek forradalmi bizottsága élére kerül 1956 októberében. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjú Szövetség megalapításában. A forradalmat követően többször őrizetbe veszik, bár továbbra is taníthat. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanít tovább, ám 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltják a pedagógusi pályától.

Ezt követően két évig könyvtárosként dolgozik. 1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikonba ő írja meg nyolcvan orvos életrajzát, s ekkor ismeri fel, hogy a gyógyítás története fontos, és részben feldolgozatlan tudományos téma. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban előbb mint tudományos kutató dolgozik, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig igazgatója az intézetnek.

Kutatásai kapcsán számos alkalommal kerül kapcsolatba külföldi orvosokkal, történészekkel. 1986-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett.

[szerkesztés] Visszatérés a politikába

Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én jött létre, s az akkor már pártszerűen működő Magyar Demokrata Fórum Antallt is delegálja a megbeszélésekre. Antall az alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. Számos indítványa, kompromisszumkészsége, szakmai felkészültsége tette egyre ismertebbé.

Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnökévé, s ez alapján egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az 1990-es választások nyertese az MDF lett, így május 23-án Antall József alakíthatott kormányt.

Antall – akinek ekkor már meg kellett küzdenie a betegségével is – koalíciót kötött a kisgazda- és a kereszténydemokrata frakciókkal, s kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külhoni feltételeit. Az Antall-kormány hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig növekedési pályára állította a ciklus végére.

Betegsége – még a kormányzati ciklus lejárta előtt – legyűrte szervezetét, s 1993. december 12-én elhunyt.