Bartha Albert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartha Albert, nagyborosznyói (Kolozsvár, 1877. augusztus 12. – New York, 1960. december 2.): katonatiszt, politikus, miniszter.

A Bécsi Hadi Iskolán tanított 1906 és 1910 között. Az I. világháború alatt 1917-től a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnöke, majd az erdélyi II. hadsereg vezérkari főnöke volt.

Az őszirózsás forradalom után előbb a Bánát kormánybiztosa volt, majd 1918. november 9. és december 12. között a Károlyi-kormány hadügyminisztere. Gyökeresen szakított elődje pacifista politikájával, kiáltványt adott ki a adott ki a magyar határok védelméről, megkezdte az ország számára akkor engedélyezett létszámú hadsereg szervezését (november végére mintegy 30 ezer főt sikerült besoroznia), s megpróbálta fenntartani a bomlófélben lévő egységek fegyelmét. Szakály Sándor hadtörténész szerint "Legfőbb érdeme, hogy felismerte a katonai kiszolgáltatottságot, és kijelentette, hogy az országot minden támadás ellen meg kell védeni". Azonban a Katonatanáccsal szembekerült, és lemondani kényszerült. A Tanácsköztársaság alatt bebörtönözték, majd ennek bukása után kizárták a hadseregből. A Horthy-korszak idején "minden vád alól" felmentették, és 1930-tól kezdve miniszteri nyugdíjat is kapott. Néhány évig Törökországban teljesített katonai diplomáciai megbízatást, majd onnan hazatérve bekapcsolódott a politikai életbe. 1919 és 1924 között a Függetlenségi és 48-as Párt, majd 1924 és 1944 között az általa alapított Országos Kossuth Párt majd Független Polgári Kossuth Párt vezetői közé tartozott. Fontosabb szerepet csak akkor játszott ismét, amikor a második világháború alatt bekapcsolódott a polgári ellenállási mozgalomba. A Vörös Hadsereg megérkeztekor már legyengült, beteg volt, az ostrom során egy bombarepesz megsértette bal szemét. 1945. októberben vezérezredesi rangot kapott. Ez év februárjától a Független Kisgazda és Polgári Párt tagja lett és 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. Egy ideig ő látta el a hadsereg igazoló eljárásaiban részt vevő, illetve a kisgazdapárt katonapolitikáját koordináló Véderő Bizottság elnöki tisztét. 1946 és 1947 között (7 hónapig) honvédelmi miniszter volt, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. Szakály Sándor hadtörténész szerint akkoriban "jóformán még egy főhadnagyot sem nevezhetett ki a honvédelmi miniszter a szovjetek vagy a katonapolitikai osztályt vezető Pálffy György beleegyezése nélkül". 1947 márciusában a kommunisták egyre erősödő nyomására mondott le hivataláról, de csak a „fordulat éve”, 1948 végén emigrált. A Mindszenty József hercegprímás letartóztatását követő napon – emlékiratai szerint úgy tudta, a főpappal közös perben szándékoznak vele is leszámolni – feleségével Sopron közelében átszökött a vasfüggöny egy (erdőirtás miatt) szabadon hagyott résén. 1949-ben Farkas Mihály minisztersége alatt elvették rendfokozatát. 1949 és 1956 között a Magyar Nemzeti bizottmány tagja volt. Mivel kommunistaszimpátiával vádolták, nem kapott azonnal menedékjogot az USA-ba, ezért Belgiumban élt, de később megadták neki a bevándorlási engedélyt, és haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. 2005-ben a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottsága a több évtizede Bécsben élő Haas György író és újságíró 2003-as kezdeményezésének eleget téve poszthumusz visszaadta Bartha Albert vezérezredesi rangját.