Benke József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Laborfalvi Benke József (Kálnok, 1781. július 18. – Diósgyőr, 1855. augusztus 15.) színész, színházigazgató.
Székely nemesi család leszármazottja. Eredetileg ügyvédnek készült, a nagyenyedi kollégiumban tanult, de már 1804-ben fellépett a kolozsvári színtársulatban. Mivel nem volt sikere Bécsbe ment, hogy folytassa tanulmányait. Visszatérve Kolozsvárra képzett színészként, de színlapszerkesztőként, dramaturgként is alkalmazták. Főként klasszikus művek hős- és apaszerepeiben tűnt ki, pl. a Hamlet több férfiszerepét is játszotta. Foglalkozott színházelmélettel, de műfordítóként is dolgozott, többek között Schiller és Dumas műveit ültette át magyarra.
Vándorszínészként járta az országot, Debrecenben, Szegeden, Pesten és Győrött is játszott, 1811 és 1815 között a társulat színigazgatója volt. Győrben különösen nagy sikerük volt és ebből az időszakból maradt fenn az első magyar nyelvű színlap, Dugonics András: Bátori Mária című színművének az előadásáról. Itt ismerkedett meg Katona Józseffel is. Benke volt az, aki Schenbach Rozáliát elindította pályáján és az ifjú színésznő az ő javaslatára változtatta nevét Széppataki Rózára.
1815 után felhagyott a színészettel, 1820. körül megházasodott és tanító lett. Leánya, Benke Judit Laborfalvi Róza néven a magyar színjátszás egyik legnagyobb színésznőjévé vált.
Benke József 1855-ben halt meg Diósgyőrben. Hamvai 1882-ben kerültek a miskolci Mindszenti temetőbe, ahol síremléke a mai napig is áll.
[szerkesztés] Munkái
- A theatrum célja és haszna (1809)
- A Nemzeti Játszó Társaság története 1806–1810 (Magyar Játékszíni Almanach, 1810)
- A Pesten felállítandó magyar játékszínről (1832)
Based on work by