Bethlen Gábor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629).

Apja Bethlen Farkas, Báthory Zsigmond híve, anyja Lázár Fruzsina. Nagybátyjánál, Lázár Andrásnál, majd 1602-től Báthory Zsigmond udvarában nevelkedett. Miután Székely Mózes oldalán részt vett a Giorgio Basta elleni tövisi csatában, török földre bujdosott. 1604-ben meggyőzte Bocskai Istvánt, hogy álljon a Habsburg-ellenes felkelés élére.

1607-től Báthory Gábor tanácsadója volt,ezért Rákóczi Zsigmond letartóztatta. Báthory Gábor fejedelemsége idején Hunyad megye főispánja, tanácsos, az udvari hadak kapitánya volt. Báthory sikertelen havasalföldi hadjárata után Bethlen először Dévára, majd török földre menekült.

[szerkesztés] Fejedelem

Még Báthory Gábor meggyilkolása előtt, 1613. október 23-án a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választotta. 1619-ben elindította első hadjáratát a császár ellen, és elfoglalta a királyi Magyarországot.

1620-ban részt vesz Bécs sikertelen ostromában a pfalzi választófejedelem, V. Frigyes cseh király oldalán. 1620. október 23-án a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta, ám a nikolsbugi békében 1622. január 6-án lemondott választott királyi címéről, cserébe római szent birodalmi fejedelmi címet kapott, valamint hét felvidéki vármegyét és Oppeln-Ratibor sziléziai birtokokat. Második hadjárata az 1624. május 8-i bécsi békével ért véget, ekkor lemondott a sziléziai birtokairól.

Első felesége Károlyi Zsuzsanna 1622-ben halt meg (a gyulafehérvári tempomban temették el). Ezek után a brandenburgi választófejedelem leányát, Brandenburgi Katalint vette feleségül. 1626-ban. Ebben az évben vezette harmadik, egyben utolsó hadjáratát a császár ellen.

1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérvárott. Felesége, akit a gyulafehérvári országgyűlés utódlási joggal ruházott fel (öccsével, Bethlen Istvánnal együtt), férje halála után csak néhány hétig ült a fejedelmi székben.

[szerkesztés] Uralkodásának eredményei

Bethlen Gábor uralkodása alatt Erdély aranykorát élte. Nevéhez 12 iskola alapítása fűződik. 1622-ben az országgyűlés kimondta az akadémia felállítását: előbb Kolozsvárra, a Báthory akadémia helyére, végül Gyulafehérvárra került. Fejedelemsége alatt nem a rendekre támaszkodott, bár konfliktusba sem keveredett velük. Az adók emelése helyett (amelyet a Diétának kellett volna megszavaznia) ún. merkantilista politikát folytatott, a kereskedelmi forgalom vámjából gyarapította az államkincstárt. A katonai szolgálat alól kibújni próbáló székelyek ellen több intézkedést hozott. Pártolta a nem magyar elemeket. Kedvezett a szászoknak, az erdélyi románoknak püspökséget állított, megtiltotta a zsidók megkülönböztetését. Teljes lelkiismereti szabadságot hirdetett. 1621 után anabaptistákat telepített Erdélybe, akik cserép-, vas-, fa-, üvegedényekkel látták el Erdélyt. Néhány görög és több örmény kereskedőnek tette lehetővé a letelepedést Erdélyben. Fejedelemsége alatt fellendült a bányászat, megindult az iparosítás.

Előző : Báthory Gábor

Erdély fejedelme 1613–1629

Következő: Brandenburgi Katalin (kormányzó)