Országgyűlés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Országgyűlés 1830-ban

Az országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmi és törvényhozó szerve, a népszuverenitás letéteményese. Az Országházban ülésezik.

Tartalomjegyzék

1 Története
- 1.1 Történelmi országgyűlések
2 A modern parlament
3 Lásd még
4 Hivatkozások

[szerkesztés] Története

A modern történettudomány álláspontja szerint fokozatosan alakult ki az érett feudalizmus idején a Királyi Tanácsból. A romantikus történettudomány a honfoglaló ősök nemzetgyűlésére vezette vissza. (Ezt írott források nem támasztják alá, még ha a törzsi időszakban lehetett is valami hasonló gyűlés, a folytonossága megkérdőjelezhető.) Kezdetben a főurak és az egyház vezetői alkották, majd az ún. rendi országgyűlésben a főurak és egyháznagyok mellett a nemesség és a szabad királyi városok képviselői is helyet kaptak. A 16. századtól alkult ki az országgyűlés két kamarája: a felsőtábla, amelyben az arisztokraták és a főpapok (érsekek és püspökök, a káptalanok képviselői), illetve az alsótábla, amelyben a nemesi vármegye választott képviselői, illetve a szabad királyi városok küldöttei üléseztek. A 13. századtól a törvényhozás a király és az országgyűlés közös joga, ami ettől fogva alkotmányunk egyik alapelvét alkotja. Az Árpád-ház kihalása után több esetben az uralkodót az Országgyűlés választja (szabad királyválasztás joga). Az országgyűléseket az uralkodó hívhatta össze, aki megnyitó beszédében, illetve leiratokban körvonalazhatta kívánságait. A rendi országgyűlést 1848-ban váltotta fel a népképviseleten alapuló országgyűlés. Az 1867. évi kiegyezés után két kamarából, a Főrendiházból és a Képviselőházból állt. 1918-tól 1928-ig egykamarás volt, Nemzetgyűlés néven. Ekkor ismét visszállították a kétkamarás működést, azzal a különbséggel, hogy a Főrendiház neve Felsőházra változott, és tagjai nem csupán főrendek és főpapok voltak, hanem több köztestület (a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemek stb.) is választhattak főrendiházi tagokat. 1944 decembere és 1945 ősze között Ideiglenes Nemzetgyűlés néven működött. Az Országgyűlés 1945 őszén ült össze ismét, azóta egykamarás. Az 1949. évi Alkotmány létrehozta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely az országgyűlést széles hatáskörben helyettesítette. Ezután az országgyűlés szerepe 1990-ig háttérbe szorult, lényegében formálissá vált, évente mindössze négy, egyenként pár napos ülésszakot tartott. 1990 óta évente négy, több hétig tartó ülésszakban működik.

Tagjait 1848 óta a népesség egy szűkebb köre választotta. Nem volt választójoguk a nőknek, a férfiaké pedig vagyoni vagy képzettségbeli feltételekhez volt kötve. A választójog az ezt követő száz évben fokozatosan (néha visszaesésekkel) bővült. 1945 óta minden 18. évét betöltött magyar állampolgárnak, akit a bíróság nem tiltott el a a politikai jogok gyakorlásától és nem áll gyámság alatt, választójoga van és képviselővé választható. (A hatályos választójogi törvény egyéb feltételeket, pl. magyarországi állandó lakhelyet is előír.)

[szerkesztés] Történelmi országgyűlések

A magyar történelemben tartott fontosabb országgyűlések és határozatai:

1491. július 15-én az országgyűlés II. Ulászló cseh királyt választotta meg Magyarország uralkodójának
1526. november 11-én a székesfehérvári országgyűlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva Szapolyai Jánost választotta magyar királlyá II. Lajos halála után (lásd: mohácsi vész)
1568. évi tordai országgyűlés: a katolikusok, lutheránusok és a kálvinisták vallásszabadságát biztosító országgyűlés Erdélyben. A Tordán tartott országgyűlés Európában először hozott olyan határozatot, amely a vallásszabadság elemeit magába foglalta
1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta Bocskai Istvánt
1620. október 23-án a Besztercebányán összegyűlt országgyűlés kimondta a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd trónfosztását, és Bethlen Gábort Magyarország királyává választották – Vivat rex Gabriel! Éljen Gábor király! – harsogták az egybegyűlt nemesek
az 1662. évi országgyűlésen sérelmi politika magyar sikerekkel, Párkány eleste, Érsekújvár eleste – emiatt nagy európai összefogás a török ellen (Rajnai szövetség), és főurak összefogása (Wesselényi nádor)
1687. november 7-én a pozsonyi országgyűlés alsótáblája, 10-én a felsőtáblája is elfogadja az uralkodóház fiúági örökösödésének törvényét
1707. május 1-jén az Ónodon tartott országgyűlés kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. Rákóczi június 16-án kelt kiáltványában tudatja Európa népével a trónfosztást
1849. április 14-én az országgyűlés Debrecenben kimondja a Habsburgok trónfosztását és Kossuth Lajost kormányzóelnökké választja

A magyar parlament (Országház)

[szerkesztés] A modern parlament

A négy évre választott egykamarás Országgyűlés 386 tagból áll, amely a hasonló népességű országokhoz viszonyítva elég magasnak számít. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a képviselők létszámának radikális csökkentésehez a választási rendszer teljes átalakítására lenne szükség.

Az Országgyűlés alkotja a törvényeket, valamint országgyűlési határozatot hozhat. Megválasztja saját tisztségviselőit, a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az ombudsmanokat, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszék elnökét.

[szerkesztés] Az Országgyűlés alakuló ülése

A belső szervezet kiépítése a megalakulással kezdődik. Az Országgyűlés alakuló ülését a választásokat követő egy hónapon belül az államfő hívja össze és nyitja meg. A tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést régi parlamenti szokás szerint a korban legidősebb képviselő mint korelnök vezeti (1990-ben Kéri Kálmán (MDF), 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben Varga László (KDNP, ill. Fidesz), 2006-ban Horváth János (Fidesz)) a jegyzői teendőket a négy legfiatalabb képviselő mint körjegyző látja el.

Az alakuló ülés lényegében három feladatot teljesít:

igazolja a képviselői mandátumokat,
létrehozza a parlament belső szervezetét (megválasztja tisztségviselőit és megalakítja az állandó bizottságokat),
megválasztja a miniszterelnököt és elfogadja a kormány programját (egy szavazással).

[szerkesztés] Tisztségviselők

Az Országgyűlés tisztségviselői az elnök, az alelnökök és a jegyzők. Az elnöki és az alelnöki tisztség minden más munkaviszonnyal összeférhetetlen, e tisztségviselők más kereső foglalkozást nem folytathatnak és díjazást egyéb tevékenységükért (a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet leszámítva) nem fogadhatnak el.

[szerkesztés] Parlamenti elnök

A parlamenti elnök közjogi pozíciója közel áll az államfőéhez. A köztársasági elnöki jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja az államfői megbízatás idő előtti megszűnése vagy az államfő akadályoztatása esetén. Az ideiglenes államfői jogkör korlátozott, nem illeti meg például a vétójog, illetve a feloszlatás joga. A „helyettesítés” idején az Országgyűlés elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja. A Magyar Köztársaságban 1989. október 23. és 1990. augusztus 3. között a parlamenti elnök mint ideiglenes köztársasági elnök gyakorolta az államfői jogokat.

Az elnök védi az Országgyűlés jogait, őrködik a Ház méltósága és tekintélye felett, ügyel a házszabályok helyes alkalmazására, szervezi az Országgyűlés belső életét.

Az elnöknek az Országgyűléssel mint munkaszervvel kapcsolatos további feladatai:

koordinálja a bizottságok tevékenységét (intézményes formája a Bizottsági elnöki értekezlet);
kapcsolatot tart a frakciókkal (intézményes formája a Házbizottság);
meghatározza az Országgyűlés hivatali szervének ügyrendjét, kinevezi vezetőit;
felelős az Országgyűlés költségvetésének összeállításáért és végrehajtásáért.

A Magyar Országgyűlés elnökei 1989. október 23. óta:

1989. október 23. – 1990. május 1. Szűrös Mátyás
1990. május 2. – 1990. augusztus 2. Göncz Árpád
1990. augusztus 3. – 1994. június 27. Szabad György
1994. június 28. – 1998. június 17. Gál Zoltán
1998. június 18. – 2002. május 14. Áder János
2002. május 15. – napjainkig Szili Katalin

[szerkesztés] Alelnökök

Az elnököt akadályoztatása esetén vagy megbízásából az egyik alelnök helyettesíti. A parlamenti mindennapokban s főként az ülésvezetési jogkörben az elnök és az alelnökök racionális munkamegosztásban dolgoznak. A helyettesítő alelnök jogai és kötelezettségei azonosak az elnökével.

[szerkesztés] Az Országgyűlés jegyzői

A jegyzők az elnök általános segítői, „őrszemei” s mindenekelőtt a tanácskozások vezetésében segítenek. A jegyzők ügyrendekben nem rögzített, mégis létező feladata az ülésteremben zajló események folyamatos figyelemmel kísérése, jelzése az elnöknek.

Az elnöki emelvényen lévő jobb és bal oldali jegyzői széken a kialakult parlamenti gyakorlat szerint egy kormánypárti és egy ellenzéki soros jegyző foglal helyet. A jegyzők az elnök által megállapított sorrendben váltják egymást. A jegyzők olvassák fel az országgyűlési iratokat, előolvassák az esküszöveget, összeszámolják a szavazatokat, szerkesztik és hitelesítik az Országgyűlés jegyzőkönyveit. A jegyzők a hozzászólási íven a jelentkezés sorrendjében feljegyzik a szólni kívánó képviselők nevét. Titkos szavazás esetén a jegyzők szavazatszámláló bizottságként járnak el, a bizottság elnöke a parlamenti szokásjog szerint a legidősebb jegyző.

A jegyzők az Országgyűlés hiteles helyei: a napirendnél közreműködő két soros jegyző hitelesíti aláírásával az Országgyűlés határozatait kihirdetésük előtt. A soros jegyzők hitelesítik az Országgyűlés jegyzőkönyveit is.

Az Országgyűlés tanácskozásairól az Országgyűlési Napló számára vezetett szó szerinti jegyzőkönyvben az ülésen elhangzott minden nyilatkozatot, felszólalást és közbeszólást rögzíteni kell. Az Országgyűlési Naplók a magyar történelem és a történetírás rendkívül fontos dokumentumai. Az Országgyűlési Naplók a zárt ülések jegyzőkönyveinek kivételével nyilvánosak, minden állampolgár számára hozzáférhetők.

[szerkesztés] Házbizottság

A legtöbb parlament testületként is intézményesíti a tisztikart, ismeri az elnökség intézményét, s nem ritkán hatáskörrel is felruházza. A magyar Országgyűlés Házbizottságot hozott létre, amelynek tagjai a házelnök, az alelnökök és a frakcióvezetők.

Szavazati joggal csak a frakcióvezetők – akadályoztatásuk esetén megbízottjuk – rendelkeznek. A Házbizottság állásfoglalásait a politikai megegyezés érdekében, fő szabály szerint egyhangúlag hozza meg. Egyhangú döntés hiányában vagy a parlament, vagy a házelnök dönt.