Marosillye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marosillye (Marosilye, románul Ilia, németül Illiendorf): falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Községközpont, Bácsfalva, Briznik, Dumbravica, Kulyes, Marosbrettye, Szakamás, Szirb és Valealunga tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Lakossága
5 Látnivalók
6 Oktatás
7 Híres emberek
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Dévától 23 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származik. Román neve ugyancsak az Illés egyik alakja. Első említései: Helya (1260), Elya (1266), Elye (1292), Illye (1353).

[szerkesztés] Története

1292-ben az Ákos nembeli Illyei család engedélyt kapott, hogy román (vlach) pásztorokat telepítsen be. 1350-ben vásáros hely. A 15. században birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy marosi rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot 1468-ban említik először. 1560-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1574-ben Báthory István fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem 1577-ben Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak Marosbrettye, Bácsfalva, Szakamás, Vorca, Csertés, Viszka, Füzesdbogara, Kulyes és Gothátya falvak. 1603-ban Basta foglalta el, majd visszaadta Bethlen Gábornak, aki a várat 1613-ban, a töröktől elfoglalt Lippa mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. 1614-ben és 1624-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a református hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. 1640-ben lakossága főként román zsellérekből állt, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. Az 1658-ban itt járt Evliya Çelebi "ötszög alakú szép vár"-ként írta le az erősséget, a határ őrizetére állítólag ezer fős erdélyi helyőrség állomásozott benne. A férfiágon kihalt iktári Bethlen családtól a várat és az uradalmat házassága révén Thököly István szerezte meg. 1670-ben a várat Apafi fejedelem rendeletére lerombolták. Köveiből Thököly Imre építtetett újra várkastélyt, de ez 1714-ben már ismét omladozott. Az 1740-es években 18 faluból álló uradalmával együtt br. Bornemisza Ignác szerezte meg, ettől kezdve a Bornemisza család birtokolta. A 18. században és a 19. század első felében mezővárosként említették. 1746-ban a pálosok és a ferencesek szerveztek római katolikus plébániát, amelyet 1794-től saját plébános gondozott. Református egyháza 1766-ban, Branyicska filiával együtt 128 főt számlált. 1784-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a Horea-felkelésben, nemesi kúriáit november 29-én kifosztották. 1786-ban 927-en lakták, 47%-uk zsellér, 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. 1808-tól 1818-ig, majd 1825-től 1949-ig Hunyad vármegye Marosillyei járásának székhelye volt. 1868-ban érte el a vasút, majd 1899-ben, a Marosillye–Lugos vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. 1901-ben Progresul néven takarékpénztárat, 1903-ban Marosillye és Vidéke címmel lapot alapítottak a községben.

[szerkesztés] Lakossága

1850-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görög katolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.
1900-ben 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német (jiddis) anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul.
1992-ben magát Marosillyét 1800-an lakták, közülük 1754 román és 31 magyar nemzetiségű, 1609 ortodox, 98 pünkösdista és 42 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

A Bornemisza-kastély barokk épülete a várkastély korábbi helyén épült a 18. században. A 20. században kórház működött benne.
Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. Későreneszánsz stílusjegyei alapján valószínű, hogy az 1574 és 1582 közti bővítéskor épült és a vár palotaszárnyát képezhette. Eredetileg valószínűleg párkányzat díszítette a mai tető helyett. 1748 előtt udvarházzá alakították át. 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította föl. A szájhagyomány ezt tartja Bethlen Gábor szülőhelyének. Falán az emléktáblát 1900-ban a nagyenyedi diákok állították.
A római katolikus templomot először 1412-ben említették. A 16. századtól 1749-ig a reformátusoké volt.
A református templomot 1749 után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Gyülekezet híján romosodik.
Az ortodox templomot 1792-ben építették. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette 1878 után.