Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte (Párizs, 1803. május 24. – Párizs, 1857. július 29.) francia ornitológus, Lucien Bonaparte és Alexandrine Jacob de Bleschamp fia, I. Napóleon unokaöccse, Canino és Musignano második hercege volt.
Mivel apja többször került nézeteltérésbe császári fivérével, a család 1804-től Itáliában élt, idősebb Lucien pedig megkapta Canino és Musignano hercegének címét VII. Piusztól. Charles 1822. június 29-én Brüsszelben feleségül vette unokatestvérét, Zénaïde Laetitia Julie Bonaparte-ot, Joseph nagybátyja lányát. Házasságuk során 12 gyermekük született, közülük nyolc élte túl apjukat.
Ekkoriban kezdett a madarak tudományos tanulmányozásával foglalkozni. Eredményességét jelzi, hogy bár igen fiatal volt még, ő írta le elsőként a fülemülesitkét (Acrocephalus melanopogon). Nemsokára az Amerikai Egyesült Államokba utazott. A hajóút szintén eredményesnek bizonyult, ugyanis utazás közben ismét egy madárfajt sikerült leírnia: a Wilson-viharfecskét (Oceanites oceanicus). Néhány éves amerikai tartózkodása alatt Alexander Wilson American Ornithology című kilenckötetes madárhatározójának korszerűsítésén dolgozott. (Az új változat 1824–1833 között jelent meg.) Hiába próbálkozott viszont John James Audubon beprotezsálásával az Amerikai Természettudományi Akadémiához, kísérlete George Ord ellenállásán megbukott.
Bonaparte 1826-ban hazatért Európába. Ezt követően Németországban és az Egyesült Királyságban utazgatott, miközben találkozott Philipp Jakob Cretzschmarral és John Edward Gray-jel, valamint felújította kapcsolatait Audubonnal. Családjával végül Rómában telepedett le 1828-ban. 1832 és 1841 között publikálta itáliai állathatározóját, amely az Iconografia della Fauna Italica címet viselte. Eközben 1840-ben elhunyt apja, akitől örökölte hercegségét.
Bár sokáig IX. Piusz híve volt, 1848-ban a radikális nacionalisták mellé állt. 1849-ben aktív szerepet játszott a Római Köztársaság kialakításában, és Viterbo képviselőjeként tagja és alelnöke volt a Nemzetgyűlésnek. Részt vett az unokatestvére, a pápai hatalmat restaurálni kívánó Louis Bonaparte francia elnök hadserege elleni harcokban. A köztársaság gyors bukását követően távozott Rómából, és Leidenben, majd unokatestvére engedélyével Párizsban telepedett le 1850-ben. 1854-től haláláig a Jardin des Plantes (a párizsi botanikuskert) igazgatója volt, és az Institute de France levelező tagja.
Számos fajt és magasabb taxont írt le. A zoológiában a Bonaparte névvel szokás hivatkozni rá. Nevét három madárfaj tudományos neve is őrzi:
- Nothocercus bonapartei (egy tinamuféle)
- Coeligena bonapartei (egy kolibrifaj)
- Gymnobucco bonapartei (egy bajszikaféle)