Cigája

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Juh Státusz: háziasított
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Kecskefélék (Caprinae) Nem: Ovis Faj: O. aries
Tudományos név
Ovis aries

A cigája Magyarországon őshonos juhfajta.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Tulajdonságai 2.1 "Régi" vagy őshonos cigája 2.2 Nemesített cigája 3 Forrás 4 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Története

Kis-Ázsiából származik. Magyarország területére a 18. század végén került a Balkánon és Románián keresztül. Erről árulkodik elnevezése is: zombori juh, oláh juh, de hívták berkének is. Közismert elnevezése a román þigáie szóból származik. Elterjedését elősegítette az a tény, hogy az addig itt tenyésztett juhokkal ellentétben nem kettős, hanem hármas hasznosítású volt: húsa és teje mellett finom gyapja is értéket jelentett. A nemez- és posztógyárak igénye és Brassó virágzó gyapjúkereskedelme arra ösztönözte az erdélyi gazdákat, hogy durva gyapjas állományaikat lecseréljék a finomabb gyapjút termelő cigájára. Ez az alapvetően hegyi juh nagyon jól alkalmazkodott az alföldi környezethez, és rövid idő alatt elterjedt. Legnagyobb arányban a Duna-Tisza közén tartották, és itt maradt fenn a tenyésztése az I. világháborút követően is, elsősorban a parasztgazdaságokban, mivel a fajta jelentősebb tenyészterületei a határokon kívülre kerültek. Magyarországon nem veszélyeztetett fajta, állandó, bár kis létszámú állományban megtalálható. Moldáviában a vezető juhfajta, Romániában és Szlovákiában pedig az egyik legfontosabb.

[szerkesztés] Tulajdonságai

A cigája napjainkban két változatban található meg hazánkban. Mindkettőre jellemző a sutaság (szarvtalanság). Ritkán a hím (kos) egyednek fejlődik csavaros alakú szarva. Középmagas termetű, hosszú, lefelé lógó fülek jellemzik. Gyapja fehér, olykor sötét szálakkal tűzdelt, feje és lábai feketék vagy sötétbarnák. Bőre, foghúsa, valamint a nyelv sötét színű, erősen pigmentált. A szaruhámmal fedett testrészek sötétszürkék. Évente általában egyet ellik, ritkák az ikerszülések.

[szerkesztés] "Régi" vagy őshonos cigája

Többhasznosítású fajta, teje és húsa fogyasztható, a gyapjú textilipari nyersanyag. A kosok 75-80 cm, az anyák 60-65 cm marmagasságúak. Választás utáni 5-6 hónapig fejik őket, 40-60 liter tejet adnak. A bárányok színe homokszürke. Ellenőrzött őshonos cigája állományunk hozzávetőlegesen ezer anyát és ötven kost számlál. Főleg a Körös-Maros Nemzeti Park, valamint gazdasági társaságok és magántenyésztők állományát alkotják. Elsődleges cél a genetikai képesség megőrzése.

[szerkesztés] Nemesített cigája

Kimondottan tejtermelésre szelektált fajta. Testmérete nagyobb, mint a régi cigájáé. A kosok 90-100 cm, az anyák 75-80 cm marmagasságúak. A fejési időszakban 110-120 liter tejet ad. A bárányai feketén jönnek a világra. Csak suta. 1999-től törzskönyvezik külön típusként. Nem tartozik a törvényileg védett őshonos állatfajták közé.

[szerkesztés] Forrás

• Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tőzsér János, Bedő Sándor, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Kukovics Sándor és Jávor András tanulmánya a cigájáról
• A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat