Pulyka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pulyka Státusz: háziasított
Pulykakakas
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Fácánfélék (Phasianidae) Alcsalád: Pulykák (Meleagridinae) Nem: Meleagris Faj: M. gallopavo Linnaeus Alfaj: M. g. gallopavo
Tudományos név
Meleagris gallopavo gallopavo

A pulyka (Meleagris gallopavo gallopavo) a legnagyobb testű baromfifajta. Magyarországi fajtái védettek.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Magyar pulykafajták 2.1 Magyar pulyka 2.2 Rézpulyka 2.3 Bronzpulyka 3 Hálaadásnapi pulyka 4 Forrás 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka (Meleagris gallopavo). Háziasítása i. e. 1. évezred elején kezdődhetett, valószínűleg mexikói indián népek által. Írásos bizonyítékok szerint Európába a spanyolok hozták be. De egyes feltételezések szerint már korábban itt volt, és a vikingek hozták magukkal. Hazánkba a török közvetítéssel került a 15. században, és indiai tyúknak hívták. Mátyás király említi is egyik levelében, amit a milánói herceg követének írt.

A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. Dél-Magyarországon és Boszniában pedig a harmadik változat volt kedvelt, a rézpulyka.

A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat. A II. világháború után ez a folyamat felgyorsult. A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők. Az 1970-es évek közepén, a génbanki állományok létrehozásának folyamán sikerült felkutatni fajtatiszta egyedeket. Debrecenben a bronz- és a fekete pulykából, Bugacon a rézpulykából alakítottak ki állományt.

Ma a fenntartó tenyésztést a Debreceni Egyetemen és Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben végzik.

[szerkesztés] Magyar pulykafajták

[szerkesztés] Magyar pulyka

Fekete és fehér színváltozata ismert. A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti "marabutoll". Évente 30-40 tojást rak. A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával keresztezték. A fekete változat egyöntetű fekete színű. A kakas 6-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű. Edzettek, ellenállóak, elsősorban rovarevőek.

[szerkesztés] Rézpulyka

Bosnyák pulykának is nevezték. Olyan edzett, hogy lábon hajtották a nagyobb vásárokba, olykor 100 km-t is. A kakas színe rézvörös, fark- és szárnytollai fehéresek. A kakas 5-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú. Igénytelen, a pulykák közül kitűnik tojáshozamával. Jó kotló és nevelő, jó élelemkereső. Külterjes tartásban nevelik. Táplálékát kora tavasztól késő őszig természetes legelőkön is megszerzi.

[szerkesztés] Bronzpulyka

Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék. Szintén alkalmas külterjes tartásra, edzett, igénytelen.

[szerkesztés] Hálaadásnapi pulyka

A pulyka volt az 1621-ben az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike, s a hagyomány szerint az első hálaadásnapi vacsorára sült pulykát készítettek. Az Amerikai Egyesült Államokban ezért elképzelhetetlen ma is egy hálaadásnapi vacsora a hagyományos sült pulyka nélkül.

[szerkesztés] Forrás

• Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A régi magyar baromfifajták tenyésztése és génvédelme a KÁTKI-ban
• A régi magyar baromfifajták szerepe a nemzeti agárkönyezetvédelmi programban
• Fotók
• A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat