Házikacsa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||
 Házikacsák
|
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Anas platyrhynchos domestica |
|||||||||||||||||
|
|
A házikacsa vagy röviden kacsa (Anas platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó madárfaj, a vadkacsa (tőkés réce) háziasított alfaja.
Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet – "vadkacsaszínű" példányokat is találunk.
Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását – amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál – csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek.
Kotlási ideje átlagosan 28 nap. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Magyar kacsa
A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.
[szerkesztés] Tulajdonságai
Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-3,2 kg, a tojó 2,3-3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat,de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez.
[szerkesztés] Forrás
- Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001
[szerkesztés] Külső hivatkozások
szarvasmarhafélék: |
Magyar szürke szarvasmarha | Magyar tarka szarvasmarha | Magyar bivaly |
|
|
|
| juh: | Magyar racka juh | Gyimesi racka juh | Cigája | Cikta |
|
|
|
| kecske: | Magyar parlagi kecske |
|
|
|
| sertés: | Mangalica |
|
|
|
| baromfi: | Magyar tyúk | Erdélyi kopasznyakú tyúk | Rézpulyka | Bronzpulyka | Magyar lúd | Magyar kacsa | Magyar gyöngytyúk |
|
|
|
| nyúl: | Magyar óriás nyúl |
|
|
|
| ló: | Gidrán | Lipicai | Kisbéri félvér | Nóniusz | Shagya-arab | Furioso-north star (Mezőhegyesi félvér) | Hucul | Magyar hidegvérű |
|
|
|
| szamár: | Magyar parlagi szamár |
|
|
|
| kutya: | Komondor | Kuvasz | Mudi | Puli | Pumi | Magyar agár | Magyar vizsla | Erdélyi kopó |
Based on work by