Csimpánz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csimpánz
Közönséges csimpánz
Rendszertan
Törzs: Gerincesek (Chordata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Főemlősök (Primate) Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini) Alrendág: Majomalakúak (Simiiformes) Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea) Család: Hominidák (Hominidae) Nemzetség: Hominini Öregnem: Csimpánzfélék (Panina) Nem: Csimpánz (Pan) Lorenz Oken, 1816
Típusfaj
Simia troglodytes Blumenbach, 1775
A közönséges csimpánz alfajai és a törpecsimpánz elterjedése
Fajok
Közönséges csimpánz (Pan troglodytes) Törpecsimpánz vagy bonobó (Pan paniscus)

A csimpánz (Pan) az emberszabású majmok egy neme, amelybe az ember két legközelebbi rokona, a közönséges csimpánz és a törpecsimpánz tartozik.

Tartalomjegyzék 1 Nevük eredete 2 Elterjedésük 3 Testfelépítésük 4 Életmódjuk 4.1 Táplálkozás 4.2 Társas viszonyaik 5 Érdekességek 6 Forrás 7 Megjegyzések

[szerkesztés] Nevük eredete

A csimpánz név a közép-afrikai csiluba nyelv azonos jelentésű kivili csimpenze szavából származik, ami szó szerint „gúnyembert” jelent. A szó az angol nyelvben chimpanzee (ejtsd: csimpenzí) alakban terjedt el a 18. század első felétől. Az angolból vette át a többi európai nyelv, így a magyar is, ahol a szó kiejtését valószínűleg befolyásolta a csimpaszkodik igével való hasonlósága is.^[1] Az állat tudományos neve, a Pan, úgy született, hogy a chimpanzee névből kivágták az ókori görög Pán természetisten nevével megegyező pan szót (lásd: pánsíp, pánik).

[szerkesztés] Elterjedésük

A csimpánzok Közép-Afrika trópusi őserdeiben, illetve fás szavannáin élnek.

[szerkesztés] Testfelépítésük

A csimpánzok testméretei nagy eltéréseket mutatnak, mivel egyrészt határozott nemi dimorfizmus jellemzi őket (vagyis a nőstények mintegy negyedével kisebb a hímeknél); másrészt pedig elég nagy lehet az eltérés az egyes helyi változataik között. A hímek testtömege így 35-70 kg között, testmagasságuk pedig 90-120 cm között változik; a nőstényeké 26-50 kg, illetve 70-100 cm között. Agytérfogatuk kb. 350 ml, ami nem sokkal kevesebb, mint az ember legkorábbi ismert őseinek, a már két lábon járó Australopithecus fajoknak.

A csimpánzok testfelépítése az erdei életmódhoz alkalmazkodott: hosszú karjaik és kezükön-lábukon szembefordítható (opponálható) hüvelykujjaik segítségével nagyon ügyesen mozognak a fákon és az ágak között. Testüket ritkás fekete szőrzet borítja, az arcuk azonban csupasz.

[szerkesztés] Életmódjuk

[szerkesztés] Táplálkozás

A csimpánzok elsősorban növényeket fogyasztanak, de ha alkalmuk van rá, akkor csoportosan kisebb állatokat is elejtenek (általában más, kisebb majomféléket).

[szerkesztés] Társas viszonyaik

A testfelépítés és a viselkedés között általában szoros kapcsolat van, amelynek egyik legfontosabb kifejezője egy faj nemi dimorfizmusa (hím és nőstény egyedek közötti kétalakúság). A csimpánzok nemi dimorfizmusa a gorilla és az ember közé esik. A gorillák domináns hímek vezette családokban élnek, míg az emberekre a csoport(ok)on belüli monogám férfi-nő kapcsolat a jellemző.

A csimpánzok csoportszerkezetére az alábbiak jellemzők:

• zárt csoportokban több hím és nőstény élt együtt;
• nemi érésük után a hím utódok a csoportban maradtak, a nőstények elhagyták azt;
• a rokon hímek közösen, egymással együttműködve védik a nőstényeket és a csoport területét;
• a nőstények között lazább a kapcsolat;
• egy hím több nősténnyel tart kapcsolatot (poligínia).

Louis Leakey angol antropológus az elsők között ismerte fel, hogy az emberelődök (Australopithecus-fajok) feltételezett életmódjának megismerésében nagy segítséget jelenthet a ma élő emberszabású majmok viselkedésének tanulmányozása. A csimpánzok társas viszonyainak (és kicsit az ember jobb) megismerésében Jane Goodall angol etológusnő helyszíni megfigyelései hoztak úttörő eredményeket.

[szerkesztés] Érdekességek

• A Kongó nevű csimpánz készítette festmények rendkívül magas árakon keltek el az aukciókon.

[szerkesztés] Forrás

• Gyenis Gyula: Humánbiológia, a hominidák evolúciója; Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.
• Richard Leakey: Az emberiség eredete; Kulturtrade, 1997.
• Csányi Vilmos: Az emberi természet; Vince, 2000.
• Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása; Typotex; 2002.

[szerkesztés] Megjegyzések

1. ^ Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. ISBN 9639374121