Dag Hammarskjöld

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár

Dag Hjalmar Agne Carl Hammarskjöld (Jönköping, 1905. július 29. – Zambia, 1961. szeptember 18.) svéd Nobel-békedíjas diplomata, az ENSZ második főtitkára. Hjalmar Hammarskjöld miniszterelnök (1914-1917) negyedik, egyben legkisebb gyermeke.

Hammarskjöld az Uppsalai Egyetemen, majd a Stockholmi Nemzetgazdasági Főiskolán tanult irodalomtörténetet, filozófiát, francia filológiát, makroökonómiát, és jogot. A 30-as és 40-es években dolgozott a Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, és a Külügyminisztériumban, mint államtitkár. Bár több szociáldemokrata kormány munkájában részt vett, soha nem lépett be a pártba. 1954-ben beválasztották a Svéd Akadémiába.

1953-ban Dag Hammarskjöld az ötödik főtitkárjelölt volt, ugyanis az első négyet a Szovjetunió nem fogadta el. Közbenjárására 1955-ben Kína szabad bocsátott 15 amerikai pilótát, akik a Koreai háború idején estek fogságba. Főtitkárságának ideje teljes egészében a hidegháború éveire esett. Erre az időszakra esik a Szuezi válság, a magyar 1956-os forradalom, illetve Fidel Castro hatalomátvétele. 1957-ben újraválasztották, de amikor 1960-ban a függetlenségét elnyerő Kongói Demokratikus Köztársaságba békefenntartó csapatokat küldött, a Szovjetunió a lemondását követelte, sőt a főtitkári poszt eltörlését javasolták, és helyette egy három főből álló igazgatóságot kívántak volna létrehozni.

1961-ben egy fegyverszüneti tárgyalásra tartva repülőgépszerencsétlenség áldozta lett. Ugyanabban az évben posztumusz Nobel-békedíjat kapott.