David Coulthard
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
David Coulthard (teljes nevén: David Marshall Coulthard, született: 1971. március 27., Twynholm, Skócia, Nagy-Britannia) skót autóversenyző, jelenleg a Red Bull Racing Forma-1-es csapatának pilótája. Coulthard az összegyűjtött Grand Prix pontok számát tekintve minden idők legsikeresebb brit versenyzője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutás
[szerkesztés] A Forma-1 előtt
| Állampolgárság | brit |
|---|---|
| Aktív évei | 1994 – től |
| Csapata(i) | Williams, McLaren, Red Bull |
| Nagydíjak száma | 209 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 13 |
| Dobogós helyezések | 61 |
| Első rajtkockák | 12 |
| Leggyorsabb körök | 18 |
| Első Nagydíj | 1994 Spanyol Nagydíj |
| Első győzelem | 1995 Portugál Nagydíj |
| Utolsó győzelem | aktív |
| Utolsó Nagydíj | aktív |
Coulthard tizenkét éves korában érte el első jegyzett sikereit gokartozásban. 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben sorozatban háromszor nyerte meg a skót junior bajnokságot. 1986-ban megnyerte a nyílt junior skót bajnokságot, a brit Super 1 junior bajnokságot és a nyílt felnőtt skót bajnokságot is.
1989-ben váltott autókra és tíz futamgyőzelemmel azonnal megnyerte a brit Forma-Ford 1600-as bajnokságot. Teljesítményéért elsőként kapta meg a Forma-1-es McLaren csapat és az Autosport magazin által alapított „Az év ifjú versenyzője” díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak. Ugyanebben az évben kilenc futamgyőzelemmel megnyerte a P&O Forma-Ford 1600 junior bajnokságot is és harmadik lett a Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválon.
1990-ben eltörte a lábát egy Spa-Francorchamps-i futamon, ám a Paul Stewart Racing színeiben ebben a csonka évében is negyedik lett a brit Vauxhall Lotus Challenege sorozatban (futamgyőzelem Silverstone-ban és Brands Hatch-ben) és ötödik a GM Lotus Euroseries sorozatban (futamgyőzelem Knutsdorpban).
1991-ben a Paul Stewart Racinggel együtt feljebb lépett a Forma-3-ba és második helyezett lett a brit bajnokságban öt futamgyőzelemmel. Megnyerte a Zandvoort-i Marlboro Masters futamot és a híres Makaói Világkupát is.
1992-ben – továbbra is a Paul Stewart Racinggel – a Forma-3000-ben folytatta pályafutását, ahol kilencedik lett. 1993-ban ugyanebben a sorozatban a harmadik helyen végzett. Elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen is a Jaguar csapat színeiben és győzelmet aratott a GT osztályban, összetettben pedig 15. lett. Teljesítményére már a Forma-1-ből is felfigyeltek és a Williams csapat leszerződtette tesztpilótájának.
[szerkesztés] A Forma-1-ben
[szerkesztés] Williams
Az 1994-es szezonnak Coulthard mint a Williams-Renault tesztpilótája vágott neki, ám a csapat első számú versenyzőjének, Ayrton Sennának tragikus imolai halála után lehetőséget kapott a versenyzésre Damon Hill oldalán. Első versenyén, Barcelonában elektronikai hiba miatt kiesett, a másodikon,Montrealban azonban az ötödik hellyel már pontot szerzett.
1994-ben Coulthard összesen nyolc futamon indulhatott. Mivel a Williams motorszállítója, a Renault jobban szerette volna, ha egy „nagy név” ül az autóban Hill mellett, így az 1992-es világbajnok, Nigel Mansell foglalta el a Williamst négy futamon (Magny-Cours, Jerez, Suzuka, Adelaide). Coulthard legjobb eredménye a szezon során estorili második helye volt a világbajnoki pontversenyben pedig 14 ponttal a nyolcadik helyen végzett.
1995-ben teljes állású versenyzője lett a Williamsnek, s ez megnyugtatta: a szezon során öt pole pozíciót szerzett, nyolc alkalommal állt dobogóra és a Portugál Nagydíjon első futamgyőzelmét is learatta. A világbajnoki pontversenyben 49 ponttal harmadik lett Michael Schumacher és Hill mögött.
[szerkesztés] McLaren
1996-ban Coulthard csapatot váltott és aláírt a McLaren-Mercedeshez. Új csapattársa Mika Häkkinen lett, aki 1993 óta versenyzett a wokingi istállónál. Coulthard két alkalommal tudott dobogóra állni (Nürburgring harmadik hely, Monaco második hely) az 1996-os évben és 18 ponttal hetedik lett a világbajnoki pontversenyben. Häkkinen 31 ponttal ötödik volt.
Az 1997-es szezon remekül kezdődött Coulthard számára: rögtön az első versenyt megnyerte Ausztráliában. Az év során még egyszer – Monzában – tudott diadalmaskodni, két alkalommal (Zeltweg, Jerez) pedig második volt. Utóbbi futamot megnyerhette volna, ám a McLaren csapatutasítására el kellett engednie csapattársát, Häkkinent, aki így learatta pályafutása első futamgyőzelmét. Coulthard így is sikeresebb 1997-et zárt, mint a finn: 36 pontjával (és Michael Schumacher utólagos kizárásával a világbajnokság második helyéről) a harmadik helyen végzett a pontversenyben, míg Häkkinen 27 ponttal csak hatodik lett.
Ennek ellenére a finn versenyző vált a McLaren sztárjává a következő esztendőkben. 1998-ban a McLarenhez szerződött Adrian Newey, aki a korszak sztár-tervezője volt, s aki a Williams 1992-től 1997-ig tartó aranykorához nagyban hozzájárult innovatív aerodinamikai megoldásaival. Newey mellett a Bridgestone is érkezett a McLarenhez, míg a csapat legnagyobb riválisának számító Ferrari Goodyear abroncsokat használt.
A McLaren 1998-ban a leggyorsabb autó volt, ám ebből nem Coulthard, hanem Häkkinen tudta a legjobbat kihozni. Az első futamon, Melbourne-ben Coulthard sokáig vezetett – miután Häkkinennek elrontották a kerékcseréjét –, de néhány körrel a futam vége előtt csapatutasításra el kellett engednie a finnt. Sokak szerint ez ébresztette rá Coulthardot, hogy a csapatvezetés Häkkinent favorizálja vele szemben. Mindenesetre maga Coulthard évekkel később úgy nyilatkozott, hogy ha újra futnák azt a versenyt nem engedné el Häkkinent.
Innentől kezdve Häkkinen szárnyalt, Coulthard pedig a kettes számú versenyző szerepébe kényszerült. Mindössze egy versenyt nyert (Imola), miközben csapattársa kereken 100 ponttal világbajnok lett. Coulthard 56 ponttal a harmadik helyen végzett Michael Schumacher mögött. Szerzett három pole pozíciót és összesen kilenc alkalommal végzett a dobogón (ebből egyszer az első, hatszor a második, kétszer a harmadik helyen).
1999 ismét Häkkinen éve volt. Coulthard ugyan aratott két futamgyőzelmet (Silverstone, Spa-Francorchamps), ám hét alkalommal kiesett (ebből hatszor műszaki hiba miatt!) és ismét nem jelentett veszélyt csapattársára, aki 76 ponttal megszerezte második világbajnoki címét. Coulthard 48 ponttal negyedik lett.
A 2000-es szezon első felében hármas csata alakult ki a világbajnoki címért Schumacher, Häkkinen és Coulthard között azáltal, hogy Coulthard jobb formában kezdte az évet, mint csapattársa. Nyert Silverstone-ban, Monacóban és Magny-Cours-ban és szerzett két pole pozíciót (Nürburgring, Hockenheim). Az Osztrák Nagydíjtól kezdve azonban ismét Häkkinen javára fordult a kocka csapaton belül, így végül újra a finn és Schumacher párbajává változott a világbajnokság. Ezúttal azonban Schumacher nyert, Häkkinen második lett, míg Coulthard a harmadik helyen végzett 73 ponttal.
Az év krónikájához tartozik, hogy 2000 májusában Coulthard – akkori mennyasszonyával, Heidi Wichlinskivel – lezuhant a franciaországi Lyon közelében magánrepülőgépével. A repülőt vezető két pilóta életét vesztette, ám Coulthard és mennyasszonya a csodával határos módon apró zúzódásokkal megúszta a balesetet.
2001-ben Coulthard 1997 óta először le tudta győzni csapattársát, Häkkinent, ám ez részben köszönhető volt a finn autója megbízhatatlanságának, illetve hanyatló motivációjának is. Mint utóbb kiderült 2001 volt Häkkinen utolsó Forma-1-es szezonja, Coulthard pedig hiába vált a McLaren „vezéregyéniségévé” ebben a szezonban, a Ferrari dominált, így Schumacher fölényesen (123 pont) nyert, míg Coulthardnak 65 ponttal és két futamgyőzelemmel (Interlagos, Zeltweg) a második hely jutott.
2002-ben Häkkinen visszavonulása után a szintén finn Kimi Räikkönen lett Coulthard csapattársa a McLarennél, aki 2001-ben debütált a Forma-1-ben a Sauber-Petronas csapatban. Coulthard első közös szezonjukban még 41-24 pont arányban maga mögé tudta utasítani az ifjú Räikkönent a pontversenyben – és a csapat egyetlen futamgyőzelmét is a skót aratta le (Monaco) –, ám 2003-tól a finn egyértelműen fölé nőtt.
Sokak szerint – és maga Coulthard is így vélekedett – a 2003-tól bevezetett egykörös időmérő edzés nem kedvezett a skót pilótának. Ugyan az első futamon, Melbourne-ben még nyerni tudott, ám miután a következő versenyen, Malajziában Räikkönen learatta pályafutása első futamgyőzelmét, egyre inkább rá koncentrálódott a McLaren csapat figyelme. Räikkönen több versenyt ugyan nem nyert a szezon során, rendkívül egyenletes teljesítménnyel mégis a második helyen végzett a pontversenyben – mindössze két ponttal elmaradva a világbajnok Schumachertől. Coulthard eközben 51 ponttal hetedik lett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót több alkalommal segítette csapattársát.
Ekkor már tudni lehetett, hogy 2004 Coulthard utolsó éve lesz a McLarennél, miután a csapat 2003 második felében bejelentette, hogy 2005-től Juan Pablo Montoyát szerződteti Räikkönen mellé. Coulthard búcsúja a McLarentől nem sikerült emlékezetesre – igaz, a csapatnak összességében sem volt jó éve. A skót pilóta a világbajnokság tizedik helyén végzett 24 ponttal. Csapattársa, Räikkönen is csak hetedik lett (45 pont), de ő legalább nyert egy versenyt (Spa-Francorchamps) és további két alkalommal második lett.
Coulthard és a McLaren 2004-es különválásával a Forma-1 történetének egyik leghosszabb pilóta-csapat kapcsolata ért véget.
[szerkesztés] Red Bull Racing
Coulthard 2005-től az újonnan alakuló Red Bull Racingnél folytatta pályafutását, ahol valósággal kivirult: a McLaren szigorúan kontrollált kommunikációja után a Red Bullnál a skót sokkal nyíltabb, őszintébb lett.
2005-ben két ifjú csapattárs, az osztrák Christian Klien és az olasz Vitantonio Liuzzi váltotta egymást a Red Bull második számú autójában versenyről versenyre, ám Coulthard helye biztos volt. A skót versenyző a bizalmat a világbajnokság 12. helyével és 24 ponttal hálálta meg – legjobb helyezése két negyedik hely volt (Melbourne, Nürburgring).
A csapat elégedett volt Coulthard teljesítményével és 2006-ra is meghosszabbították szerződését, amikor is már végig Klien volt a csapattársa. Megszerezte a csapat első dobogós helyezését a legendásan nehéz Monte Carlo Grand Prix-n. A szezon végén Adrian Newey is csatlakozott a csapathoz, s ez pozitív jövőt sejtet az istálló számára – Coulthard ki is fejezte azon kívánságát, hogy a következő évben is maradhasson a Red Bullnál.
[szerkesztés] Magánélet
David Coulthard nőtlen, 2006. június 2-án eljegyezte a belga Karen Minier-t, aki korábban Forma-1-es újságíróként dolgozott. A pár Monacóban él, de Coulthardnak vannak házai Londonban és Svájcban is, s több luxushotel tulajdonosa Nagy-Britanniában és Monacóban.
Coulthardot korábban igazi playboy-ként tartották számon, akinek barátnői mindig fotómodellek voltak. A skót jegyben járt Andrea Murray-vel, Heidi Wichlinskivel és Simone Abdelnour-ral is.
[szerkesztés] Becenév
David Coulthardot a médiában gyakran emlegetik „DC” (ejtsd: díszí) néven.
[szerkesztés] Futamgyőzelmek
- 1995
- Portugál Nagydíj
- 1997
- Ausztrál Nagydíj
- Olasz Nagydíj
- 1998
- San Marinói Nagydíj
- 1999
- Brit Nagydíj
- Belga Nagydíj
- 2000
- Brit Nagydíj
- Monacói Nagydíj
- Francia Nagydíj
- 2001
- Brazil Nagydíj
- Osztrák Nagydíj
- 2002
- Monacói Nagydíj
- 2003
- Ausztrál Nagydíj
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Csapatok és versenyzőik a 2007-es F-1 világbajnokságon | ||||||||||
| McLaren | Renault | Ferrari | Honda | BMW | Toyota | Red Bull | Williams | Toro Rosso | Spyker | Aguri |
| 1 Alonso 2 Hamilton |
3 Fisichella 4 Kovalainen |
5 Massa 6 Räikkönen |
7 Button 8 Barrichello |
9 Heidfeld 10 Kubica |
11 Schumacher 12 Trulli |
14 Coulthard 15 Webber |
16 Rosberg 17 Wurz |
18 Liuzzi 19 Speed |
20 Albers 21 Sutil |
22 Szato 23 Davidson |
Based on work by