Dió
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
- Ez a szócikk a dió nemzetségről szól. A további jelentéseket lásd a dió (egyértelműsítő lap) oldalon.
A dió (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű fák, leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés. A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Közönséges dió (J. regia L.)
A közönséges dió (Juglans regia) mindenfelé termesztett, húsz-harminc méter magasra is megnövő fa. Páratlanul szárnyalt levelei szórtak, kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Az egyes levélkék hosszúkásak, ép szélűek, számuk 7-9.
Zöld színű, lecsüngő, nyolc-tíz centiméter hosszú virágai barkában fejlődnek. Termése csonthéjas, gömbölyű, világosbarna. Külső burka zöld színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról könnyen leválik. Diószedésnél kezünket erősen barnára festi. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk. Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát szokták. A diólevelek csersavat, illóolajat tartalmaznak.
[szerkesztés] Fekete dió (J. nigra L.)
A termés héja keményebb, vastagabb. A levélkék száma 15-20.
[szerkesztés] Felhasználása
Gyógyászatban teáját (egy maroknyit egy liter vízzel főzve) főleg vértisztítónak és emésztés elősegítésére használják. Ez utóbbi az oka, hogy bőrkiütések esetén is isszák. Leveleiből készült kivonatából többen a tüdővész gyógyítását is megpróbálták. Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták.