Dió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dió (Juglans)

Közönséges dió (J. regia)

Rendszertan

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend:	Bükkvirágúak (Fagales)
Család:	Diófélék (Juglandaceae)
Nemzetség:	Juglans

Fajok

Közönséges dió (J. regia)
Fekete dió (J. nigra)
J. ailantifolia
J. australis
J. bisbyi
J. boliviana
J. brasiliensis
J. californica
J. cinerea
J. hindsii
J. hirsuta
J. hopeiensis
J. intermedia
J. jamaicensis
J. major
J. mandshurica
J. microcarpa
J. mollis
J. neotropica
J. olanchana
J. peruviana
J. pyriformis
J. rupestris
J. sieboldiana
J. sigillata
J. soratensis
J. stenocarpa
J. steyermarkii
J. subcordiformis
J. venezuelensis

A Wikifajok tartalmaz
Dió témájú rendszertani információt.

A Wikimedia Commons tartalmaz Dió témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a dió nemzetségről szól. A további jelentéseket lásd a dió (egyértelműsítő lap) oldalon.

A dió (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű fák, leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés. A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra).

[szerkesztés] Közönséges dió (J. regia L.)

A közönséges dió (Juglans regia) mindenfelé termesztett, húsz-harminc méter magasra is megnövő fa. Páratlanul szárnyalt levelei szórtak, kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Az egyes levélkék hosszúkásak, ép szélűek, számuk 7-9.

Fiatal egyed, illetve fiatal ág kérge

Idős egyed, illetve ág kérge

Zöld színű, lecsüngő, nyolc-tíz centiméter hosszú virágai barkában fejlődnek. Termése csonthéjas, gömbölyű, világosbarna. Külső burka zöld színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról könnyen leválik. Diószedésnél kezünket erősen barnára festi. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk. Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát szokták. A diólevelek csersavat, illóolajat tartalmaznak.

Porzós barka

Diótermés. A dióbél a mag

A zöld héj az exokarpium, a kemény, belső héj az endokarpium

[szerkesztés] Fekete dió (J. nigra L.)

A termés héja keményebb, vastagabb. A levélkék száma 15-20.

Fekete dió termések

A levélkék száma 15-20

Kéreg

[szerkesztés] Felhasználása

Gyógyászatban teáját (egy maroknyit egy liter vízzel főzve) főleg vértisztítónak és emésztés elősegítésére használják. Ez utóbbi az oka, hogy bőrkiütések esetén is isszák. Leveleiből készült kivonatából többen a tüdővész gyógyítását is megpróbálták. Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták.