Mozart: Divertimento No. 1

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wolfgang Amadeus Mozart No. 1-es D-dúr divertimentója, K. 136 (125a) egy háromtételes mű, a következő tételekkel:

1. Allegro
2. Andante
3. Presto

1772 elején írta Mozart azt a három divertimentót, amelyek a Köchel-jegyzékben K. 136, K. 137, K. 138 számmal szerepelnek. E tömör, magabiztos, háromtételes darabok inkább szólisztikus jellegűek, mintsem zenekari játékra valók, „hangszerelésük” alapján tehát vonósnégyesek.

A vonósnégyes műfajával első ízben két évvel korábban, olaszországi útján próbálkozott a tizennégy éves zeneszerző. Lodiban írta első vonósnégyesét, az olasz hangszeres zene, elsősorban Sammartini kvartettjeinek mintájára.

Az 1772-ből való divertimentókon az olasz stílus (Mozart és apja 1769. december 13-án indultak útnak Itáliába első ízben, és 15 hónapig maradtak ott) változatlanul megmutatkozik ugyan, de itt már Michael Haydn és testvére, Joseph Haydn vonósnégyes-divertimentóiról is példát vett Mozart. Ilyen az első hegedű vezető szerepe, a tétel centrális részének, a kidolgozási szakasznak jelentőssé tétele, modulációkkal történő gazdagítása, az első tétel két témája közül a második a jelentősebb; de Michael Haydn adhatta a mintát a kidolgozási szakasz terjedelmes megformálásához, gazdag modulációihoz és újonnan bemutatott tematikus anyagához is.

A lassú tétel ezzel szemben az olaszoktól tanultakat értékesíti: többek között azt a dallam- és ritmusfordulatot, amely a Don Giovanni menüettjében nyeri majd el végső formáját.

A finálé ismét Michael Haydn hatását mutatja. A kidolgozási rész ebben a tételben is jelentőssé válik, rövid ellenpontos szakaszt iktat be Mozart.

Wolfgang Amadeus Mozart divertimentói
D-dúr, K. 136 (125a) | B-dúr, K. 137 (125b) | F-dúr, K. 138 (125c) | D-dúr, K. 205 (173a) | F-dúr, K. 247 | D-dúr, K. 251 | F-dúr, K. 253 | B-dúr, K. 270 | B-dúr, K. 287 (271b) | D-dúr, K. 334 (320b)