Don Giovanni
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ezen szócikk összedolgozandó a(z) Don Juan szócikkel, azután az egyik lap törlendő. |
A Don Giovanni Wolfgang Amadeus Mozart kétfelvonásos operája. A librettót Lorenzo da Ponte írta. Az operát 1787. október 29-én mutatták be.
A Don Giovanni az egyik legismertebb zenemű a világon, és a Don Juan legendáját feldolgozó művek közül a leghíresebb. Stílusa drama giocoso, azaz játékos dráma, azaz nem teljesen komédia, de nem is tragédia. Az eredeti változatban a színészek váltogattak a szavalatok és áriák közt, de a modern előadásokban a beszélt szöveg helyett a Mozart által komponált secco-recitativót használják.
1979-ben azonos címen televízióra alkalmazták, Joseph Losey rendezésében.
Søren Kierkegaard hosszú tanulmányt írt róla Vagy-vagy című művében. A tanulmányban megvédi az állítást, miszerint Mozart Don Giovannija minden idők legnagyszerűbb művészeti alkotása. A finálé, hol Don Giovanni elutasítja, hogy megbánja bűneit, lenyűgöző filozófiai és művészeti témát biztosított több írónak, például George Bernard Shaw-nak, aki Ember és felsőbbrendű ember című művében kifigurázza az operát (külön említve Mozart zenéjét, melyet Don Giovanni és a Commendatore végső jelenetéhez írt).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előadásmódok
A befejező kórust ("zweites finale", azaz második finálé) régebben több karmester, köztük Herbert von Karajan is kihagyta; ő a híres zenekritikus, Henry Edward Krehbiel véleményét követte, mely szerint a finálét már réges-régóta nem használják. Másik hagyományos előadásmód Don Ottavio áriáját, az Il mio tesoro-t kihagyni, mert Francesco Morella bécsi tenor is kihagyta, jobban kedvelvén a könnyebb Dalla sua pace címűt. Ma nem szokták ezeket kihagyni, de Zerlina és Leporello duettjét, a Per queste tue manine címűt, ami kimondottan a bécsi ősbemutatóra készült, gyakran kihagyják.
[szerkesztés] A Don Giovanni és más zeneszerzők
A Don Giovanni régóta tartó népszerűsége ahhoz vezetett, hogy rengetegen feldolgozták és vettek át belőle elemeket. A leghíresebb Liszt Ferenc Réminiscences de Don Juan című operafantáziája. Az első felvonás végén felhangzó menüett megjelenik Liszt Fantázia Mozart „Figaro házassága” című művének két motívumára című zeneművében, és Sigismond Thalberg ugyanezt a menüettet, valamint a Deh vieni alla finestrát dolgozza fel a Grand Fantaisie sur la serenade et le Minuet de Don Juan-ban. A Deh vieni alla finestra megjelenik Ferruccio Busoni Klavierübungjában is Variations-Studie nach Mozart címmel. Beethoven egész sorozat variációt írt Don Giovanni La ci darem la mano című áriájához.
A Don Giovanni zenéje több filmzenében is megjelenik.
[szerkesztés] Cselekmény
[szerkesztés] I. felvonás
- Helyszín: Sevilla.
- Idő: a 17. század.
Első jelenet: A Kormányzó kertje. Leporello kint őrködik Donna Anna háza előtt. Don Giovanni, Leporello gazdája beszökött a házba, hogy elcsábítsa Donna Annát. (Leporello áriája: Notte e giorno faticar – „Éjjel-nappal fáradok”.) Megjelenik Donna Anna, üldözi az álarcos Don Giovannit, meg akarja tudni, ki az, és segítségért kiált. (Trió: Non sperar, se non m'uccidi - „Ha csak meg nem ölsz, ne reméld”) Megjelenik a Kormányzó, Anna apja, és párbajra hívja Don Giovannit, Anna az apja közeledtére sietve visszamenekül a házba. Don Giovanni leszúrja Anna apját és elmenekül, anélkül, hogy lelepleznék. Anna visszatér a vőlegényével, Don Ottavióval, aki megesküszik, hogy bosszút áll jegyese apjáért. (Duett: Fuggi, crudele fuggi – „Fuss, szívtelen, fuss”.)
Második jelenet: Utca egy fogadó közelében. Megérkezik Giovanni és Leporello, és épp hallják, amint Donna Elvira bosszúért kiált, mert elhagyták, miután elcsavarták a fejét. (Elvira áriája: Ah, chi mi dice mai – „Ó, ki mondhatná el nekem”) Giovanni kacérkodni kezd vele, de mikor a nő felé fordul, felismeri és rájön, hogy ő maga csábította és hagyta el. Odaküldi Leporellót, hogy foglalja el Elvirát, majd elsiet. Leporello megmutatja neki a listát Don Giovanni szeretőiről. Mókásan sorolja gazdája hódításait: Olaszországban 640, Németországban 231, Franciaországban 100, Törökországban 91, Spanyolországban 1003. (Leporello áriája: Madamina! Il catalago è questo – „Asszonyom, itt a lista.”) Egy, az előadások során gyakran kihagyott versben Elvira bosszút esküszik.
Harmadik jelenet: A szabad ég alatt, Don Giovanni háza közelében. Megérkezik Masetto és Zerlina esküvői menete. Megjelenik Don Giovanni és Leporello is, és Giovanninak azonnal megtetszik Zerlina. Megpróbálja eltüntetni a féltékeny Masettót az útból: felajánlja, hogy esküvői fogadást rendez számukra a kastélyában. Masetto rájön, mik Giovanni tervei Zerlinával, és feldühödik (Masetto áriája: Ho capito! Signor, sì. – „Értettem! Igen, uram”), majd távozik. Giovanni azonnal megpróbálja elcsábítani Zerlinát. (Duett: Lá ci darem la mano – „Ott nyújtunk egymásnak kezet”.)
Megjelenik Elvira és meghiúsítja Giovanni szándékait: figyelmezteti és elvezeti Zerlinát. (Elvira áriája: Ah, fuggi il traditor. – „Ó, kerüld az árulót!”) Ezután megérkezik Ottavio és Anna, bosszút tervezve a számukra még mindig ismeretlen gyilkos ellen. Találkoznak Giovannival, és Anna, nem tudván, hogy ő volt a támadó, a segítségét kéri. Don Giovanni megígéri, hogy segít, és megkérdezi, mi kavarta fel ennyire: még mindig úgy gondolja, van esélye Annánál. Most sincs azonban szerencséje - visszatér Elvira, és elmondja, hogyan csapta be őt Giovanni. Giovanni védekezésül megpróbálja bebizonyítani Ottaviónak és Annának, hogy Elvira őrült. (Kvartett: Non ti fidar, o misera – Ne bízz benne, szerencsétlen!”) Miután Giovanni elbúcsúzik, valamit meghallván a hangjában Anna hirtelen felismeri benne a gyilkost. (Anna áriája: Or sai chi l'onore. – „Tudod hát, ki tette”.) Ottavio nincs meggyőzve, de elhatározza, hogy rajta tartja a szemét barátján. (Ottavio áriája: Dalla sua pace – „Az ő békességétől”).
Leporello értesíti Don Giovannit, hogy a házában van a parasztlakodalom minden vendége, és hogy elterelte Masetto figyelmét, de Zerlina visszatérése mindent tönkretett. Don Giovanni azonban nagyon vidám. (Giovanni pezsgőáriája: Finch'han del vino – „Míg csak a bortól”.) A palotájába siet.
Negyedik jelenet: Don Giovanni házának kertje. Zerlina megpróbálja kiengesztelni a féltékeny Masettót. (Zerlina áriája: Batti, batti o bel Masetto – „Üss meg, verj meg, szép Masettóm”). Mikor már épp sikerül meggyőznie őt az ártatlanságáról, meghallja a Don hangját, és menekülni akar. Masetto bizalma egy pillanat alatt szertefoszlik, és elbújik, hogy lássa, mit tesz Zerlina, ha megérkezik Giovanni. Giovanni folytatja a csábítást, amíg rá nem bukkan Masettóra. Minkettejüket bevezeti a házba. Megérkezik Elvira, Ottavio és Anna, akik álarc mögé bújva akarják tetten érni Giovannit. Leporello őket is meghívja az ünnepségre.
Ötödik jelenet: Bálterem Don Giovanni házában. Míg Leporello táncba viszi Masettót és elvonja a figyelmét, Don Giovanni elvezeti Zerlinát a vidám táncolók közül. Mikor felhangzik Zerlina segélykiáltása, Don Giovanni megpróbálja félrevezetni az embereket, és kivont karddal a szobába vonszolja szolgáját, azzal vádolva, hogy ő próbálta elcsábítani Zerlinát. Elvira, Ottavio és Anna felfedik kilétüket, és szembesítik Don Giovannit a tetteivel, akinek végül sikerül elmenekülnie a kavarodásban.
[szerkesztés] II. felvonás
Első jelenet: Elvira háza mellett. Leporello azzal fenyegeti Giovannit, hogy kilép a szolgálatából, ő azonban pénzzel lecsillapítja (Duett: Eh via buffone -- „Menj már, te bohóc”) Giovanni el akarja csábítani Elvira szolgálólányát, és rábeszéli Leporellót, hogy cseréljenek kabátot és kalapot. Elvira az ablakhoz jön (trió: Ah taci, ingiusto core – „Ó, hallgass, kegyetlen szív”). Giovanni lehetőséget látva elrejtőzik, kiküldi a kabátját viselő Leporellót úgy, hogy Elvira láthassa, és rejtekhelyéről énekelve meggyőzi Elvirát, hogy megbánta a bűneit és vissza akar térni hozzá. Elvira, akit sikerül meggyőznie, lejön a ház elé; még mindig azt hiszi Leporellóról, hogy ő Giovanni. Távoznak, Leporello eltereli a figyelmét. Eközben Giovanni megpróbálja elcsábítani a szolgálót, mandolinon kíséri magát ének közben. (Giovanni áriája: Deh vieni alla finestra – „Jöjj az ablakodhoz”).
Mielőtt azonban el tudná csábítani, megérkezik Masetto a barátaival. Giovannit keresik. A Leporellónak öltözött Giovanni meggyőzi őket, hogy ő is holtan akarja látni, és csatlakozik hozzájuk. Miután sikerül feloszlatnia a csapatot (Giovanni áriája: Metá di voi qua vadano – „A fele erre menjen”), megveri a fegyvertelen Masettót. Megérkezik Zerlina, és vigasztalni kezdi Masettót. (Zerlina áriája: Vedrai carino – „Meglátod, édesem”.)
Második jelenet: Egy udvar Donna Anna háza közelében. Leporello egy sötét udvaron magára hagyja Elvirát. Mikor megpróbál elszökni, megérkezik Ottavio és Anna. Ottavio épp Annát vigasztalja bánatában. Mikor Leporello megpróbál kiszökni, belép Zerlina és Masetto. és elkapják. Anna és Ottavio és észreveszik, és körbeveszik Leporellót. azzal fenyegetve, hogy megölik. Elvira megpróbálja védeni, mert még mindig azt hiszi, Giovanni az: azt állítja, hogy a férje, és kegyelemért könyörög (Szextett: Sola, sola in buio loco – „Egyedül e sötét helyen”.) A másik négy azonban nem hallgat rá. Leporello ekkor leveszi kabátját, hogy látszódjon, ki ő. Mindenki úgy meglepődik, hogy Leporello el tud menekülni. (Leporello áriája: Ah pietá signori miei – „Irgalmazzatok, urak!”) Ottaviót mindez meggyőzi Giovanni bűnösségéről, és bosszút esküszik (Ottavio áriája: Il mio tesoro – „Drága kincsem”),[1] Elvira pedig dühöng, amiért Giovanni becsapta (Elvira áriája: Mi tradi quell'alma ingrata – „Aki elárult”).
Harmadik jelenet: Temető a Commendatore szobrával. Leporello beszámol Don Giovanninak arról, hogy majdnem megölték, Giovanni pedig gúnyolni kezdi, elmeséli, hogy sikerült majdnem elcsábítania egy nőt, aki Leporellót szereti. Leporellónak ez nem tetszik, és Don Giovanni nevet szolgája tiltakozásán. A szobor figyelmezteti Giovannit, hogy napkelte után már nem fog nevetni. Gazdája kérésére Leporello felolvassa a szobor talapzatán álló feliratot: „Gyilkosomra bosszú vár”. A szolga reszket, de Giovanni ráparancsol, hogy hívja vacsorára a szobrot, és halállal fenyegeti arra az esetre, ha nem sikerül. (Duett: Oh, statua gentilissima – „Ó, tiszteletreméltó szobor”). A szobor bólint és igent mond.
Negyedik jelenet: Donna Anna szobája. Ottavio próbálja rávenni, hogy házasodjanak össze, de Anna úgy gondolja, nem illene ilyen hamar az apja halála után. Ottavio kegyetlenséggel vádolja, Anna azonban biztosítja róla, hogy szereti és hű marad hozzá (Anna áriája: Non mi dir – „Ne mondd nekem”.)
Ötödik jelenet: Don Giovanni lakosztálya. Giovanni fényes lakoma előtt ül, zenészek szórakoztatják (a zenekar korabeli – 18. század végi – zenét játszik, közte a Mozart Figaro házasságából Non piu andrai-t), Leporello pedig felszolgálja az ételt. (Finálé: Goiá la mensa e preparata – „az asztal terítve”.) Megjelenik Elvira, és megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni kigúnyolja Elvirát, aki távozik. Egy pillanattal később felhangzik sikolya, aztán visszarohan a terembe egy másik ajtón. Giovanni kiküldi Leporellót, nézze meg, mi történt, de a szolga is rémülten szalad vissza, majd közli, hogy eljött a szobor. Baljós kopogtatás hallatszik. Leporellót megbénítja a félelem, ezért maga Giovanni nyitja ki az ajtót, és belép a Commendatore szobra, majd megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni szilárdan visszautasítja, a szobor pedig a föld alá süllyed, magával ragadja Giovannit, akit körülvesz a pokol tüze.
Megérkezik Donna Anna, Don Ottavio, Donna Elvira, Zerlina és Masetto, és keresik Don Giovannit. Leporellót reszketve az asztal alatt találják; a szolga mindenről beszámol nekik.
Anna és Ottavio úgy döntenek, várnak a gyászév leteltéig az esküvővel, Elvira zárdába vonul, Zerlina és Masetto hazamennek vacsorázni, Leporello pedig egy vendéglőben talál új állást. A kórus kijelenti a tanulságot: „Ilyen véget ér az, ki gonosztettet követ el. A bűnös úgy hal meg, ahogy élt.”
Régebben karmesterek (pl. von Karajan) kihagyták ezt a részt, és azt állították, ez eredetileg egyébként sem tartozott volna az operához, ma azonban rendszerint az egész művet előadják.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ A bécsi előadásban ennél a jelenetnél Zerlinának sikerül elfognia a tiltakozó Leporellót, és a hajánál fogva vonszolja, miközben Masettóért kiált, majd egy pengével fenyegetve egy székhez kötözi, miközben Leporello megpróbálja rávenni, hogy ne bántsa (Duett: Per queste tue manine). Zerlina elszalad Masettóért és a többiekért, s eközben Leporellónak sikerül újra elszöknie. Ezt a jelenetet szinte soha nem adják elő.
[szerkesztés] Nyitányáról
A nyitány komponálása – Mozart szokása szerint – ezúttal is utoljára maradt: a bemutatót megelőző éjjel írta a zeneszerző.
A nyitány zenei anyagáról szólva: vitatott kérdés, hogy összefügg-e a drámával. Hangulata, atmoszférája minden vitán felül azonos az operáéval. Kétrészes szerkezete francia mintájú: lassú bevezetését gyors szonátatétel követi. A bevezetés ünnepélyes és egyben hátborzongató világba vezeti a hallgatót. A gyors főtétel szinkópákkal izgalmassá tett, várakozásteljes főtémája voltaképpen ismét a Jupiter-szimfónia fúgatémájának némileg módosított változata; ehhez járulnak a témát befejező hetyke, „lovagi” anapaestusok, amelyek az opera címszereplőjének érzékletes jelképei. De nem kevésbé érzékletes megjelenítői Don Giovanni elszánt és bűnös tetteinek a melléktéma lapidárisan kopogó, alászálló hangmenetei, vagy a kérlelhetetlen és feszült hangulatot sugalló zárótéma.
A rövid kidolgozás ellenpontosan szövi tovább a melléktémát, a visszatérés pedig közvetlenül a színpadi cselekmény első jelenetébe torkollik; hangversenyeken való előadás céljára Mozart külön befejezést írt a nyitányhoz.
[szerkesztés] Híres áriák
I. felvonás
- „Madamina!” (regiszterária), Leporello
- „Ho capito, signor sì”, Masetto
- „Là ci darem la mano” (duett), Don Giovanni, Zerlina
- „Or sai chi l'onore”, Donna Anna
- „Dalla sua pace”, Don Ottavio
- „Finch'han del vino” (pezsgőária), Don Giovanni
- „Batti, batti, o bel Masetto”, Zerlina
II. felvonás
- „Deh vieni alla finestra” (szerenád), Don Giovanni
- „Metà di voi qua vadano”, Don Giovanni
- „Vedrai, carino”, Zerlina
- „Mi tradì quell'alma ingrata”, Donna Elvira
- „Non mi dir, bell'idol mio”, Donna Anna
Based on work by