Sigmund Freud

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Sigmund Freud

Sigmund Freud (1856. május 6., Freiberg (ma Příbor), akkor Osztrák–Magyar Monarchia, ma Csehország – 1939. szeptember 23., London, Nagy-Britannia) osztrák neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

[szerkesztés] Életpályája

Sigmund Freud 1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma: Přibor, Cseh Köztársaság),

Jakob Freud  textilkereskedő gyermekeként. Jakob Freud éles eszű és jó humorú kereskedő volt, és szigorú apa. Első házasságából ekkor már két felnőtt  fia volt,

és második házasságából Sigmundon kívül hat további gyermek született. Sigmund anyja, Amalia életvidám teremtés volt, férjénél húsz évvel fiatalabb.

Sigmund három éves volt, mikor 1859-ben a Freud család Lipcsébe költözött, majd egyéves lipcsei tartózkodás után tovább vándorolt, és Bécsben, az akkori Európa egyik legjelentősebb tudományos és kulturális centrumában talált magának végleges lakóhelyet. Az egyre szűkösebb anyagi körülmények közé kerülő szülők mindent elkövettek, hogy Sigmund megfelelő iskolába járhasson és az őt érdeklő könyvekhez hozzájuthasson ugyanis Freud ragyogó intellektusa és szerteágazó érdeklődése már ekkor megmutatkozott. Ebben a korban a zsidók karrierlehetőségei meglehetősen szűkösek voltak, és Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt. Orvostanhallgatóként érdeklődése elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is hallgatott. Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, amelyet Goethének A természetről szóló esszéje ébresztett fel benne.

A fiziológia, mint az élő szervezeten belül lezajló fizikai és kémiai folyamatok egzakt tanulmányozása ekkoriban rohamosan fejlődő tudományág volt, és a bécsi egyetemen olyan neves tudósok képviselték, mint Ernst Brücke, aki már hallgatóként famulusául fogadta az ifjú Freudot. Brücke élettani laboratóriumában az ifjú kutató alsóbbrendű állatok (halak és rákok) idegsejtjeinek szerkezetét tanulmányozta, és ezt a kutatómunkát az orvosi diploma megszerzése után is folytatta egy darabig, apróbb felfedezéseket is téve. 1882-ben azonban úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeneis Krankenhausba, annak csaknem valamennyi részlegét körbejárva. A leghosszabb időt azonban a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte. 1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat.

Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.

Párizsból való visszatérése után, 1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. A magántanári cím feljogosította ugyan arra, hogy az egyetemen előadásokat tarthasson – de nem jelentett fizetett állást. Freud – kutatói ambíciói ellenére – egzisztenciális megfontolások miatt inkább a magánpraxist választotta, így 1886-ban végül feleségül vehette a jómódú családból származó Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Freudot azonban nem elégítette ki a pusztán pénzkereseti célokat szolgáló orvosi praxis. Tudományos ambícióit a későbbiekben e tevékenység keretében igyekezett megvalósítani.

Barátjával, Joseph Breuer – ral együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között egyik páciensük, Anna O. gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat. Ezek után rendkívül termékeny időszak következett Freud életében, számos könyv, előadás jelezte elméletalkotói előrehaladásának állomásait. Az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel. A teljesség igénye nélkül néhány könyv, melyet a lelki élet rejtelmeiről Freud írt: 1900-Álomfejtés – melyben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika. 1901-A mindennapi élet pszichopatológiája 1912-Totem és tabu – melyben a vallások eredetéről értekezett.

[szerkesztés] Magyarul megjelent művei

Álomfejtés. Bp. Somló Béla 1935.; Helikon 1985., 1993.
Az álomról. Bp. Dick 1915., 1919.; Hat-ágú Síp 1991.
Bevezetés a pszichoanalízisbe. Wien-Bp. 1932.; Gondolat 1986.
Esszék. Bp. Gondolat 1982.
A halálösztön és az életösztönök. Bp. Világirodalmi 1923.; Múzsák 1991.
Három értekezés a szexualitás elméletéről. Bp. Dick 1915., 1919.; Nyíregyháza, Könyvjelző 1993. Egy illúzió jövője. Bp. Bibliotheca 1945.; Párbeszéd 1991.
A lélekelemzés legújabb eredményei. Debrecen, Pannónia Nyomda 1943.
A mindennapi élet pszichopatológiája. Bp. Világirodalmi 1923.; Somló Béla 1932.; Bibliotheca 1958.; Cserépfalvi 1992.
Mózes. Michelangelo Mózese. Bp. Európa 1987.
Mózes és az egyistenhit. Bp. Bibliotheca 1946.
Önéletrajz. Bp. Pantheon 1936.
Önéletrajzi írások. Bp. Cserépfalvi 1989., 1990.
Az ősvalami és az én. Bp. Panthenon 1937.; Hatágú Síp 1991.
Pszichoanalízis. Bp. Kossuth 1990., 1992.
Rossz közérzet a kultúrában. Bp. Kossuth 1992.
Totem és tabu. Bp. Dick 1918.; Göncöl 1990.

^[1]

Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből. Ugyanakkor maga köré vonzott számos kitűnő tanítványt is, akik a későbbiekben kiegészítették, módosították, vagy továbbgondolták teóriáját. (Híresebb tanítványai: Carl Gustav Jung, Erich Fromm, Alfred Adler, Erik Erikson, Viktor Frankl, Anna Freud (Freud lánya) és a magyar Ferenczi Sándor)

Sajnálatos módon Freud nehezen viselte, ha tanítványai egy jottányit is eltértek az ő nézeteitől. Emiatt kényszerült szakításra legtehetségesebb tanítványával és közeli barátjával, Junggal is, aki később önálló analitikus irányzatot alapított. Freud nyolc évtizeden át, majdnem egészen a második világháború kezdetéig élt Bécsben, amikor 1938-ban, Ausztria német megszállása után külföldi barátainak sikerült elérniük, hogy a náci hatóságok az idős és súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. A család Londonba emigrált. Freud ekkor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 2-án Londonban halt meg a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.

Freud neve szorosan összefonódott Béccsel. Az ide látogató turista ma megtekintheti a Freud-múzeumot a Berggasse 19-ben, Freud egykori lakóhelyén, utána elsétálhat a közeli Freud-parkba, és megnézheti Freud mellszobrát is. Az euró bevezetéséig az ötven schillinges bankjegyen is Freud portréja díszelgett.

Kétségtelen, hogy Freud roppant eredeti gondolkodású, rendkívüli kreativitással rendelkező férfiú volt, aki egymástól látszólag igen távol eső problémákat és jelenségeket tudott összekapcsolni; különös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy az általa megfigyelt, elszigetelt és látszólag jelentés nélküli tünetek mögött az egész embert lássa, nagy empátiával átérezze szenvedéseit és konfliktusait, a tüneteket pedig ne csupán a személy élettörténetének, hanem a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában értelmezze. Freud ebben az értelemben ismeretlen területeket felfedező és meghódító kalandor volt. „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha a le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról egyik levelében. ^[2] ^[3] ^[4]

[szerkesztés] Módszere

Fő szócikk: Pszichoanalízis

A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésre. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el pszichoanalízisnek. Kezdetben Freud – kollégája, Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott. Később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatóak. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regia”-nak, királyi útnak. Hasonlóképp jelentést tudott tulajdonítani, s a terápiában fel tudta használni az elvétéseket.

=Freud nézetei

1. Az ember pszichológiai szerkezete alapján három én létezik: Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Ezek a fogalmak alkotják a represszióval, cenzúrával, szublimációval és a szexualitás hipotézisével együtt a Freudi-emberkép kereteit.
2. Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, továbbá ez az erkölcsi előírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
3. Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának.
4. Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. A kreativitás forrása mindenhol az elfojtott érzelmek szublimációjával (nemesítésével, finomításával) magyarázható. A neurózis (idegesség), akkor jelentkezik, amikor a repressziós-szublimációs csatorna valami miatt nem működik kellőképpen. A neurózis oka szexualitás természetű. Ebben az esetben a normális állapotba való visszahozás pszichoanalízissel oldható meg. A pszichoanalízis a Tudattalan kikérdezése, amelyik addig vezet, hogy az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problémás tartalmat, amelyik kiváltotta a blokádot (akadályt).
5. Leginkább azok a vágyak, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak. Ilyen az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) és az Elektra-komplexus (a lány apa iránti vágya).
6. A vallásgyakorlat a megoldás arra, hogy elkerüljük az individuál (egyén) neurózisát. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.
7. Az érettség az illúzióink minden gondjának és gondatlanságának lecserélésével történik. Ez a folyamat a realitás és az elégedettség (paradigmája a szexuális élvezet), mint életcélok elérésével történik.
8. Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt (a halálösztön). Freud az emberi történelmet eme két principia (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel.

[szerkesztés] Viták munkásságáról

Sigmund Freud 1931. március 8.-án, Semmeringben (a kép bal szélén áll, a fotón lévő másik két személy ismeretlen)

Freud munkássága a 20. század eleji Bécsben meglehetősen vitatott volt, és ezek a viták teljesen napjainkban sem csitultak el. Ennek ellenére nem csak a pszichológia egyik nagy újítójának tartják, de a nyugati gondolkodásra egyik legnagyobb hatással levő alaknak is. Munkásságának eredményei gyakran kerülnek az irodalom és a filozófiai viták fókuszába, vitatva a tudományos és orvosi értéküket. Hatással volt ezen kívül még a szociológiára, antropológiára, politikatudományra, történelemre, irodalomra, művészettörténetre és kritikára.