Emil Cioran
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran), (Resinár, 1911. április 8. – Párizs, 1995. június 20.) román filozófus és író.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Az Osztrák–Magyar Monarchiaban született a Szeben vármegyei Răşinarin (Resinár). Apja ortodox pap volt. Anyai nagyapja Gheorghe Comaniciu jegyző volt, aki az osztrák-magyar monarchiától bárói rangot kapott. Gimnáziumi tanulmányit a szebeni "Gheorghe Lazăr" gimnáziumban végezte, majd 17 évesen elkezdett filozófiai tanulmányokat folytatni Bukarestben, elsősorban Kant, Schopenhauer és főleg Nietzsche filozófiája iránt mutatott érdeklődést. A bukaresti egyetemen ismerkedett össze, és lett életreszóló barátja Mircea Eliade és Eugène Ionesco. 1933-ban ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol Nicolai Hartmann és Ludwig Klagesszel ismerkedett meg. Eleinte Romániában élt és dolgozott, a harmincas évek végén azonban tartósan letelepedett Párizsban. Ezt követően kizárólag franciául írt.
Ciorant a filozófia legnagyobb újkori szkeptikusaként tartjuk számon.
[szerkesztés] Filozófiája
Cioran utolsó románul írott művében, a "Gondolatok alkonyában" (Amurgul gândurilor) foglalja össze valamennyi filozófiai alapmotívumát, melyeket később részletesen boncolgat francia munkáiban. A szöveget tematikusan foszlányokra tépve írja. Ezt a következőkkel indokolja: „A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud - de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.” A ciorani filozófia fontos motívuma az idő. Ezt a „Zuhanás az időben” (La chute dans le temps, 1964) műben fejti ki. A következőket mondja az időről: „A Gonosz felvette az Idő álnevet... Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai…”
Bevezeti a „rituális idő” fogalmát. Ez a következőt jelenti: a dimenzió nélküli idő visszahozása a naptári év keretén belül zajló ciklikus-rituális ismétléssekhez. Ismert példája éppen a hagyományos egyházi vagy paraszti kalendárium.
Isten a középpont, ahová az Idő és a történelem tart, hogy benne végül megsemmisüljenek, a kezdet kezdetén a véges időnek is az örök isteni lényegből kellett kiszakadnia, vagyis ez az „alkony” már kezdetben is létezett. Az Isten tulajdonképpen a „gondolatok alkonya”.
[szerkesztés] Románul megjelent művei
- Pe culmile disperării, Bucureşti, 1934
- Cartea amăgirilor, Bucureşti, 1936
- Schimbare la faţă a României, Bucureşti, 1936
- Lacrimi şi sfinţi, Bucuresti, 1937
- Amurgul gindurilor, 1940
- Îndreptar pătimaş, ed. Humanitas, Bucureşti, 1991
- Singurătate şi destin (antologie de texte îngrijită de Dan C. Mihăilescu, cu articole publicate în presa interbelică), ed. Humanitas, Bucureşti, 1992
- Scrisori către cei de-acasă, ed. Humanitas, Bucureşti, 1995
- Mon pays/Ţara mea (scris în franceză, textul apare pentru prima oară în România, în volum bilingv), ed. Humanitas, Bucureşti, 1996
[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei
- Emile Cioran: Történelem és utópia; Nagyvilág Kiadó, 2005.
- Emile Cioran: A bomlás kézikönyve; Atlantisz Könyvkiadó Kft., 1999.
- Emile Cioran: Egy kifulladt civilizációról; Nagyvilág Kiadó, 1998.
- Emile Cioran: Beszélgetések Emile M. Ciorannal; Kijárat Kiadó, 1998.
- Emile Cioran: Füzetek (1957-1972); Európa Könyvkiadó Kft., 1999.
- Emile Cioran: Kalandozások; Palamart Kiadó, 2004.
[szerkesztés] Franciául megjelent művei
- Œuvres (Opere complete), éd. Yves Peyré, Paris, Gallimard, 1997, 1999, 2001, 2003
- Précis de décomposition Paris, Gallimard, 1949
- Syllogismes de l'amertume Paris, Gallimard, 1952
- La Tentation d'exister Paris, Gallimard, 1956
- Histoire et utopie Paris, Gallimard, 1960
- La Chute dans le Temps Paris, Gallimard, 1964
- Le Mauvais Démiurge Paris, Gallimard, 1969
- De l'inconvénient d'être né, Paris, Gallimard, 1973
- Écartèlement Paris, Gallimard, "Les essais" (Eseurile), 1979
- Exercices d'admiration: essais et portraits, Paris, Gallimard, 1986
- Aveux et anathèmes Paris, Gallimard, 1986.
- Le Livre des leurres 1936, trad. Grazyna Klewek, Thomas Bazin, Paris, Gallimard, 1992.
- Bréviaire des vaincus 1940-1944, trad. Alain Paruit, Paris, Gallimard, 1993.
- L'âge d'or Châteauroux, 1995
- Anthologie du Portrait. De Saint-Simon à Tocqueville Paris, Gallimard, 1996.
- Cahiers 1957-1972, cu o prefaţă de Simone Boué, Paris, Gallimard, 1997.
- Solitude et destin Paris, Gallimard, 2004
- Des Larmes et des Saints 1937, Paris, L'Herne, 1986
- Sur les cimes du désespoir1933, trad. André Vornic, Christiane Frémont, Paris, L'Herne, 1990
- Cahier de Talamanca 1966, Paris, Mercure de France, 2000.
- Ébauches de vertige, Paris, Gallimard, 2004 (extras din Écartèlement)
- Le Crépuscule des pensées 1940, trad. Mirella Patureau-Nedelco, Paris, L'Herne, 1991
- Valéry face à ses idoles Paris, L'Herne, 1970 (reluat din Exercices d'admiration)
- Essai sur la pensée réactionnaire: à propos de Joseph de Maistre
- Vacillations Fontfroide-le-Haut, 1998.
- Sissi ou la vulnérabilité Jean CLAIR (dir.), Vienne 1880-1938. L'Apocalypse joyeuse, Paris, éd. du Centre Pompidou, 1986
- L'Élan vers le pire képek: Irmeli Jung, Paris, Gallimard, 1988.
[szerkesztés] Forrás
- román wikipédia (fordítás)
Based on work by