Erdélyi Múzeum-Egyesület

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) az erdélyi tudományos és irodalmi élet fellendítésére alakult egyesület.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Tevékenysége
3 Híres közreműködők
4 Hivatkozások
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum alapítását célzó törekvések már a reformkorban elkezdődtek. Gróf Kemény József és Kemény Sámuel a Kolozsváron létesítendő Nemzeti Múzeumnak ajánlották fel könyv-, kézirat- és ásványgyűjteményüket. Az 1842. június 21-én megnyílt erdélyi országgyűlés képviselői a múzeum alapítására százezer forintot szavaztak meg. A bécsi kormány halogatása miatt a múzeum alapítására csak az 1848-49-es szabadságharc után, 1859-ben került sor. Fő szervezője és támogatója Mikó Imre volt, aki megszerezte a kormány hozzájárulását és a múzeumnak adományozta kolozsvári nyári kastélyát a hozzátartozó kerttel. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapszabálya kimondta, hogy az egyesület a múzeumi gyűjtésre, a gyűjtött tárgyak megőrzésére, az anyag feldolgozására és általában a tudományok magyar nyelven való művelésére alakult. Alapításakor a múzeum anyaga 15 439 könyvből, 1083 oklevélből, 128 arany, 2841 ezüst, 1738 bronzéremből, valamint 10 092 darab régészeti tárgyból, természeti ritkaságból, ásványból, kövületből, állatból és növényből állott.^[1] A múzeum első őre Brassai Sámuel, az első könyvtáros Szabó Károly volt.

A kiegyezés után a 896 régi részvényes tag száma száz alá csökkent. Az egyesület anyagi gondjainak megoldására 1867-ben feliratban kérte a kormány támogatását. 1872-ben és 1895-ben az EME szerződést kötött a magyar állammal, amely szerint a kolozsvári egyetem feladata lett a gyűjtemények gondozása, és a használatért évi 5000 forintot fizetett az egyesületnek. 1905-től az egyesület, gróf Apponyi Albert minisztersége idején jelentős összegű állami támogatásban részesült.

Az I. világháború alatt az egyesület vagyonát állampapírokba fektették és a háború végére elveszett. A háború után a román állam az egyetemmel együtt a múzeum gyűjteményeit is átvette, az egyesület állami finanszírozása megszűnt.

1930-ban Wass Ottília grófnő a Kolozsvár főterén álló palotáját az egyesületre hagyományozta.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1949-ben a Román Népköztársaság Igazságügy-minisztériumának 86311/1949 sz. határozata következtében megszűnt.^[2]

1990-ben az Egyesület újra alakult, azóta jogi személyként a korábbi alapszabályok szerint, jogfolytonosságát fenntartva folytatja tevékenységét.

[szerkesztés] Tevékenysége

Az egyesület hét szakosztálya (bölcsészeti, jog- és államtudományi, nyelvi, orvostudományi, természettudományi, történettudományi) előadásokat, konferenciákat és kiállításokat szervezett. Az egyesület kiadásában jelent meg az Erdélyi Múzeum című folyóirat. 1861-től az EME évkönyveket adott ki, 1862-től indult az Erdélyi Történelmi Adatok című sorozat. 1879-től az orvostudományi szakosztály külön periodikát indítottt Orvos-Természettudományi Értesítő címmel.

Az újjálalakult EME szintén hét szakosztállyal működik:

Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály (572 taggal)
Természettudományi Szakosztály (160 taggal)
Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály (1039 taggal)
Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály (52 taggal)
Műszaki Tudományok Szakosztálya (134 taggal)
Matematikai és Informatikai Szakosztály (67 taggal)
Agrártudományi Szakosztály (35 taggal)

Az Egyesület évente átlagban 8-10 tudományos kötetet jelentet meg. Szakfolyóiratai: az Erdélyi Múzeum, a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek, Orvostudományi Közlemények

[szerkesztés] Híres közreműködők

Apáthy István, Benkő Samu, Berde Áron, Bíró Vencel, Brant József, Brassai Sámuel, Cholnoky Jenő, De Gerando Antonina, Egyed Ákos, Entz Géza, Finály Henrik, Genersich Antal, Genersich Gusztáv, Gyergyai Árpád, György Lajos, Gyulai Pál, Iuliu Haţieganu, Herepei Károly, Herman Ottó, Hőgyes Endre, Jakab Elek, Jakó Zsigmond, Jósika János, Kántor Lajos, Kelemen Lajos, Koch Antal, Kőváry László, Kriza János, Kuun Géza, Martin Lajos, Márki Sándor, Mike Sándor, Nagy Géza, Nagy Jenő, Orbán Balázs, Purjesz Zsigmond, Roska Márton, Szabó Károly, Szabó T. Attila, Szádeczky-Kardoss Gyula, Szádeczky Lajos, Szilágyi Sándor, Szinnyei József, Thorma Károly, Torma Zsófia, Vámbéry Ármin, Wass Béla

[szerkesztés] Hivatkozások

^ Dr. Sebestyén Kálmán: Száznegyven éves az Erdélyi Múzeum Egyesület, Honismeret, 1996/6. szám[1]
^ Jegyzőkönyv az EME Intézőbizottságának Kvárt 1950. II. hó 12-én tartott üléséről[2]